Gyászjelentés

Hosszan tartó, súlyos, de büszkén viselt politikai tehetségtelenség következtében a minap végleg eltávozott körünkből az Ellenzéki Józan Ész.

Nemigen analizálta, miért van immár a második ciklusban ilyen sanyarú állapotban. Nem mondhatni, hogy a komoly, sok munkát igénylő elemzésekbe halt bele.

Utolsó leheletével inkább azt suttogta, „Összefogást!” „Ne legyünk finnyásak, gyorsan mindenki mindenkivel fogjon össze, Vona bocsásson meg Gyurcsánynak, Gyurcsány Vonának, az MSZP pedig, ahogy szokta, balos jó pofit vágva, szépen nyelje le az összes lehetséges békát, különben…” De az EJÉ-ben ekkor megállt az ütő, kihunyt a fény, fennakadt a hang, sose tudjuk meg, mi lenne különben.

Próbáljuk folytatni e testámentumot.

Különben maradna Orbán.

Ellenben ha a szavazók is vakon követnék a holtában megvilágosult EJÉ parancsát, akkor Vona-Gyurcsány egyesült seregei, oldalszárnyaikon a szocikkal, olyan csapást mérnének Orbánra, hogy attól koldul. Akkor újra miénk lenne az ország, s hatodik sebességre kapcsolva száguldhatnánk vissza a minket tárt garázsajtókkal váró Európába.

Ki ülne a kormánynál?

Gyurcsánynak talán még korai lenne, bár az ész nélküli száguldásban kétségtelenül neki van a legnagyobb rutinja. De egyelőre legyen inkább igazságügy miniszter, testhez áll az is, hiszen betyárból lesz a legjobb pandúr, nemde? Aztán majd meglátjuk.

Vona? Ő sem ideális, noha nem vitás, a legtisztább múlttal ő rendelkezik, már ha leszámítjuk az idevágó roma ellenvéleményeket. Vona még várhat, ő még javulhat, szokja csak az adminisztratív gyűrődést, tanulja meg, hogy a kormányzás sem fenékig tejfel, legyen kancellárminiszter. (Ha nagyon ódzkodik, lehet miniszterelnök helyettes.)

De akkor ki?

Szoci ugye nem lehet, nincs komoly jelöltjük, folyton castingolnak, ámbár a látszat kedvéért Botka Lászlónak éppen föl lehetne ajánlani, mert ő tuti, hogy nem vállalná, ha ugyan egyáltalán részt venne ebben a nagy összefogásban.

Megvan!

Legyen Bokros Lajos, a MOMA első és egyetlen embere a kormányfő! Színes egyéniség, a tupamaróktól az ultra liberálisokig egyaránt elfogadható, s ha netán beütne a krach, őt könnyen le lehet váltani.

Vele mindenki jól járna, csak szegény Fodor Gábor maradna ki a nagy összefogásból, de hát valakinek veszítenie is kell.

Már úgy értve, hogy a népen kívül.

 

Galló Béla

Érdekes volt a cikk? Ossza meg!

Szóljon hozzá