Hátba szúrták, de él

A balliberális ellenzék úgynevezett stratégái két kapitális választási fiaskó után csalhatatlanul ráleltek végre a harmadik vereség receptjére is: a megoldás neve: Gyurcsány.

Az MSZP-ből kiszakított DK élén Gyurcsány mára kibekkelte már az általa okozott nehéz éveket, bejelentkezett a megváltói szerepkörre. Persze nem először kínálkozik fel erre:

„A rendszerváltás programjának teljesítését követően új eszményekre van szükség…Nem elegendő a folyamatosan újratermelődő társadalmi konfliktusok megoldását ígérni, de mellé kell tenni az építés programját is. A szocialista párt készülő hosszú távú programja az ehhez szükséges készségek hiányáról árulkodik. Aki dinamizálni akarja az országot, annak először dinamizálni kell a pártot. Ennek a folyamatnak előfeltétele, hogy egy új politikai generáció jelenjen meg az MSZP-ben. Ha lesz valaki, akinek elegendő intellektuális, politikai bátorsága és ereje lesz ahhoz…, az hosszabb távon egy új pártot építhet és vezethet.” (A győzelemnél kevesebb. Népszabadság, 2001. március 30.)

Ha ezt a tizenöt évvel ezelőtti cikkét a megfelelő módosításokkal a mai helyzetre értelmezzük, láthatjuk, nincs új a Nap alatt. Épp csak az MSZP nevét kell „egy közös, új demokrata párt”-ra cserélni, de a lényeg ugyanaz. Ha lesz valaki…

De hát volt. És van. Ő.

Megint és mindig csak ő.

Gyurcsány most is szisztematikusan nyomul, márpedig a hatalomhoz vezető praktikákban a többséghez képest tényleg professzionális. Rajongói már régen elfelejtették, hogy a hatalom működtetéséhez, megtartásához jóval szerényebbek a képességei, abban még csak nem is fél-profi. Hiányzik belőle az időgazdálkodás, a szervezeti-államigazgatási mozgatás, az ötletből működő szabályt képezés meglehet unalmas, de nélkülözhetetlen talentuma. Rombol, de nem épít, képtelen teremteni. Politikai machernek ügyes, mégsem államférfi. Napóleoni vágyak fűtik, Bonaparte sokoldalú zsenialitásának bármi jele nélkül.

Nem véletlen, hogy pár hete, rajongói a tíz éve elmondott hírhedt őszödi „igazság” beszédét hozták leginkább szóba, pedig ez csupán egy afféle esetleges pódium-mutatvány volt, ha nem is a legcivilizáltabb. (Gyurcsány azóta is arcpír nélkül lép át elemi civilizációs korlátokon, új elemekkel „gazdagítva” a magyar közszereplési kultúrát.)

Őszöd után hátba döfték őt, karaktergyilkosság áldozata lett, így szól a legendája, amelynek gondos terjesztői ügyet sem vetnek a tények által magától értetődően kirajzolódó cáfolatokra.

Mondott, amit mondott Őszödön, tény, hogy kormányzásának ideje alatt az MSZP frakciója egytől egyig megszavazta minden ötletét, rendületlenül követte gyakran követhetetlen bakugrásait. Így volt ez Őszöd előtt, és így volt utána is. Nota bene, amikor 2006 októberében a parlamentben bizalmi szavazást kért a kormány programjáról, illetve saját személyéről, az MSZP frakciója egy emberként sorakozott fel mögötte.

Hol voltak akkor sokat emlegetett „karaktergyilkosai”?  Hiszen akkor tőr nélkül is „ledöfhették” volna.  De Bajnai Gordonra majd csak 2009-ben cserélik le, amikor a helyzete már minden vonatkozásban és végképp tarthatatlan.

Pályaívének megítélése kapcsán sokkal pontosabb tehát a kétségkívül szokatlan, az ő esetében azonban megálló „karakter-öngyilkosságot” emlegetni. Gyurcsányt teljesen fölösleges úgymond „hátba döfni”. Magában hordja ő politikai kudarcainak okát, magyarázatát. Éljen soká, éljen bármeddig, sorsát úgysem fogja elkerülni.

Most sem.

Galló Béla

 

 

 

 

 

Érdekes volt a cikk? Ossza meg!

Szóljon hozzá