Tükröm, tükröm, mondd meg nékem

Politikai műsorok manapság szinte kötelező kérdése, kitart-e a 2017-es választásokig Angela Merkel? Kristálygömbre is szakosodott kollégák máris rávágják a választ: persze, hogy kitart – avagy mégsem.

Szerényebb látnoki képességek birtokában ilyen alapos alternatíva közreadására nem vállalkozom. Csupán annyit mondhatok, nem tudom. Határozottabb válaszhoz egyszerre kellene ismernem az Iszlám Állam akcióterveit (nem ismerem), a német utcák hangulatát (nézem a médiumokat, olvasok róluk) s nem utolsósorban a német belpolitika kamarilla-rejtelmeit (so,so).

Azt viszont pontosan tudom, hogy Merkel mostanság hibát-hibára halmoz. Pesties őszinteséggel: idestova egy éve nem tud nem hibázni, ami azért már testes időkvantum.

Itt vannak mindjárt az Iszlám Állam tervei.

Nekem bocsánatos bűnöm a tudatlanságom, de neki? Vajon miként maradhattak rejtve előtte, hogy a neten keresztül sorozatos utcai molesztálásokra készülődnek? S ha maga a Mutti nem is halászik naponta a hálón (oké, megértem), miért nem figyelmeztették erre a megfelelő szervek? Ha pedig   figyelmeztették, nem vette komolyan? Ezt sem? Ahogy korábban a migráció potenciális nagyságáról szóló jelentéseket sem? Mert biztosan voltak ilyenek. Vagy ha nem, miért nem? (De erre gondolni sem illik.)

Most meg itt ez a lengyel kormány ellen indított uniós akciója. Lehet a PiS-t szeretni-nem szeretni, nem ez a lényeg. Hanem az egész akció kimenetele, lehetséges hozadéka, értelme.

Cselgáncsozók s egyéb küzdők is jól tudják, ha elindítunk egy akciót, azt muszáj határozottan végig vinni. Különben megkontrázzák, s így a szándékunkkal ellenkező előjeles ippon, két váll, kiütés, stb. lehet belőle. Fokozottan igaz ez a politikára is, márpedig a lengyel kormány elleni uniós eljárást, a jogállami mechanizmust Merkel nemigen tudja a saját hasznára befejezni.

Első szakaszára Kaczynskiék nyilván majd legyintenek, aligha rettentheti meg őket az uniós ejnye-bejnye.

A másodikra, az úgynevezett „kötelező ajánlásokra” (nem olyan ez, mint a „békeharc”?) úgyszintén. Szemantikailag esetleg meg is indokolják, miért. Ajánlásnak fogják fel (az is), amiből, köszönik, nem kérnek. A „kötelező” jelzőt pedig annak minősítik, ami: jelzőnek, nem főnévnek. S a maguk részéről kizárólag ez utóbbit szíveskednek komolyan venni, az előbbit nem.

S ha ezek után az unió eljutna a harmadik fázisba, a szavazati jogot felfüggesztő 7. cikkelyhez, az volna csak a balhé. De Merkel valóban ezt akarja-e?

Lengyelországot pellengérre állítani, példát statuálni vele – kinek jó ez? Legkevésbé éppen a saját magával is hadilábon álló uniónak. Kétlem, hogy Merkel ezt meglépi. Már csak azért sem, mert az ehhez szükséges csorbítatlan tagállami egyetértést sem tudná megszerezni.

Igaz, az se jó, ha Lengyelország folyamatosan és látványosan ellenszegülhet a jogállami mechanizmusnak – de hát épp ez az! Az akciónak előreláthatóan ez lehet az egyetlen „hozadéka”, s azt is Kaczynskiék zsebelhetik be – akkor meg az egész mi végre?

Elképzelhető, hogy mindezt a hűvös észjárású Merkel maga se tudja?!

Egyre szaporodnak a kérdőjelek.

Német rossz nyelvek szerint manapság a Mutti már hetente faggatja a tükrét: Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, maradok-e még a héten?

Ha ma is megkérdezte, a tükör bizonyára azt felelte neki: Nyugi, még maradsz.

De a 2017-es választásokig még rengeteg hét van.

Galló Béla

Érdekes volt a cikk? Ossza meg!

1 hozzászólás

  1. Egyet nem értek. Ha a Facebook tökéletesen nyomon tudja követni a bevándorlás-ellenes posztokat (hiszen ezek gyakorlatilag pillanatok alatt “kitiltódnak” a közösségi oldalról), akkor vajon a kölni taperolás szervezését miért nem tudták követni? Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen mérvű akciót a közösségi oldalakon szerveztek.

Szóljon hozzá