Vona, betárazva?

A politika egyik aranyszabálya, hogy a világot barátra és ellenségre osztja, de úgy

ám, hogy a barátot sem feltétlenül az érték-szimpátia, hanem az érdek hozza létre,

példának okáért az ellenségem ellensége egyben nagy valószínűséggel a barátom is.

Britanniának nincsenek barátai, csak érdekei, mondotta volt egykor állítólag Lord

Palmerston, de ez a kijelentés aligha csupán a britekre vonatkozik.

A bolsevik párttörténetből (de persze nem csak onnan) azt is tudjuk még, hogy a

közeli barátok olykor veszélyesebbek az ellenségnél, ergo, van az úgy néha, hogy az

ember a barátait még kevésbé szereti, mint az ellenségeit.

Ennyi általános okosság után hadd legyünk most kicsit konkrétabbak s egyúttal

butábbak is persze.

Nem tudjuk, mi zajlik a kulisszák mögött, de erősen tartja magát a hír, hogy a

Jobbik háttértámogatóinak rejtélyes köréhez immár Simicska Lajos is odatartozik. Róla

köztudott, hogy Orbán Viktornak ő egy ideje nem barátja már, amely fejlemény Vona

Gáborra viszont kétségtelenül baráti benyomást tehet, hiszen Vona éppen Orbánt akarja

legyőzni. A politika logikája szerint tehát barátok, mert léteznek közös érdekeik.

Mondják még azt is, hogy Simicska infókkal már jól betárazta Vonát a nagy

összecsapásra, de még nincs itt az ideje, hogy kilője a töltényeket.

Így szól a kulisszák mögötti fáma, de az sem érdektelen, mi zajlik a kulisszák előtt.

Tény, hogy a Jobbik évadnyitó rendezvénye a hétvégén meglepő mértékű

nyilvánosságot kapott, a Hír Tv és az Echo Tv is a helyszínről, egyenes adásban

közvetítette az elnöki beszédet.

Tény, hogy Vona Gábor (miközben pártjának népszerűsége stagnál), vehemensen

optimista jövőképpel rukkolt elő, nem rejtve véka alá azt sem, hogy már ellenzéki

pozícióból is kormányozni fog.

„Valódi nemzeti konzultációt” hirdetett,  a saját fegyverével akarja a Fideszt térdre

kényszeríteni, s megígérte, személyesen is példát mutat majd arra, hogyan kell a

nemzettel párbeszélni.

Sokakat (de nem mindenkit) meghökkentve, azzal állt elő, hogy hidat verne a

társadalmat megosztó ellentétek fölött, mindenekelőtt felszámolná a jobb- és a baloldal

gyűlölködését, ami nem azt jelentené, hogy keblére ölelné Orbánt és Gyurcsányt, mert

nem a pártok, hanem az emberek között építene nemzetiszínű hidat.

És, tette hozzá magabiztosan, erre ma csak a Jobbik képes.

Tény tehát, hogy Vonáék továbbra sem a szélről, hanem középre nyomulva

akarnak választást nyerni, minden igyekezetük a néppártosodásra irányul, végleg túladtak

egykori kiszámított radikalizmusukon.

De ami most történik, az már a cukiságon is túl van.

Középről  főleg a Fidesztől vehetnek el szavazatokat.

Ahhoz viszont nagy dobások kellenének, mert egyelőre csupán Orbán hátát látják,

azt is csak messziről.

Szóval nagy dobások.

Vagy robbanótöltények.

 

Galló Béla

Érdekes volt a cikk? Ossza meg!

Szóljon hozzá