EGYIKET SEM! – Gyomlálás a politikai kertben

„A mocsár lecsapolásáról nem a békákat szokták megkérdezni.”
Kóka János miniszter az állami elbocsátásokról[1]

„Egy év múlva sem leszek politikai vetélytársa senkinek.”
Bajnai Gordon, miniszterelnöki beiktatásakor[2]

„Szerintem jobb nekünk ebből az egészből kimaradni.”
Vágó Gábor LMP-s országgyűlési képviselő[3]

  1. október 23-án az Egy millióan a sajtószabadságért Facebook-csoport erődemonstrációján mintegy tucatnyian olyan molinókkal jelentünk meg, melyeken „Nem az IMF-re – Igen a demokráciára!”, „Szolidaritás Görögországgal/Spanyolországgal/Portugáliával!”, illetve „Se Orbánt, se Bajnait!” feliratok álltak. Kisebb fölzúdulás támadt körülöttünk. Volt, akivel talán sikerült megértetnünk, hogy ezek az üzenetek az európai baloldal kritikáját hordozzák a magyarországi „baloldallal” szemben. A többség azonban határozottan agresszívan viszonyult hozzánk. Megkaptuk, nem egyszer káromkodásokkal tarkítva, hogy menjünk a Jobbikhoz vagy a Békemenethez, semmi keresnivalónk a „baloldaliak” között. Néhányunkat a „felvilágosult, européer” többség tagjai kis híján fizikailag is inzultáltak, úgyhogy Tamás Gáspár Miklós szónoklata után el is mentünk. TGM egyébként arról beszélt, hogy a szabadság kivívása a nemzetközi pénzintézetek lerázásával kezdődik, de a tömeg ezt láthatóan nem értette, mert megtapsolta.

Álljunk meg egy pillanatra! A budapesti utcákon az önszerveződő fiatalok ugyanolyan éllel – hangsúlyos differencia nélkül – kritizálják a „baloldali” ellenzéket, mint a kormányt? Kik ezek a bajkeverők, akiknek semmi se jó?! Biztos egy csoport nihilista, unatkozó hülyegyerek… Pedig van elképzelésünk arról, hogy mit és hogyan kellene másképp tenni. Van alternatívánk a jelenlegi kétpólusú politikára, van alternatívánk az Orbán-Bajnai problémára. De először konkrétan vegyük sorra, mi ellen van kifogásunk, mi késztet bennünket arra, hogy saját költségünkön ipari ecsettel festett, szövegekkel teli, partvisnyelekre rögzített ágylepedőket készítsünk, és azokkal jelenjünk meg a tömegtüntetéseken.

Fasizálódás? Nem! Polarizálódás

Különböző médiacsatornákon gyakran hallani, hogy Magyarország „fasizálódik”, „az ország a nácizmus kapujában áll” stb. Ezek a frázisok a Jobbik népszerűségét és a Fidesz turbómagyarkodásait tekintik bizonyítéknak, miközben persze tudjuk, hogy az MSZP-szavazóknak pusztán 35 százaléka fogadna el gyereke barátjául roma kölköt.[4] A jobbikosok tehát mind nácik, értsd, a magyar állampolgárok bruttó 20 százaléka fasiszta, és így tovább ad absurdum. (Akad, aki az egész Fidesz-frakciót leantiszemitázza… [5]) Vajon arra miért nem gondolnak ezek a véleményalkotók, hogy esetleg a két nagy pártból való kiábrándultság miatt favorizálja ennyi ember a szélsőjobbot? A „ballibek” nem véletlenül negligálják ezt a kérdést: politikai tőkéjük kovácsolására jobban megfelel a fasizálódás tézise, éljen a „mindennapra egy antifasiszta kerti parti”-életmód! Iskolapéldája ez az ijesztgetésnek és a félelemmel való operálásnak.

Félreértés ne essék, a cigányokat ért támadások, a parlamenti nyílt zsidózások a Jobbik egyes képviselői részéről, elfogadhatatlanok! Személyesen engem is többször ért már rasszista inzultus az elmúlt években. Ám Kovács Andráshoz[6] hasonlóan én is úgy látom, hogy sem az antiszemiták, sem a rasszisták száma nem nőtt. Épp csak láthatóbbak és bátrabbak lettek annak köszönhetően, hogy a Jobbik bevonult a Parlamentbe. Vagyis amit én a „fasizálódás” helyett tényleges veszélynek tartok, az nem más, mint a magyar közélet végletes polarizációja.

E polarizáció egyik legkirívóbb példája, amit pár héttel ezelőtt Debreczeni József, a DK alelnöke művelt, amikor Tamás Gáspár Miklós nyílt levélben arra kérte Orbán Viktort, helyezzen el virágot a rendőri kihallgatás során agyonvert áldozat sírján. A miniszterelnök pedig megfogadta ezt – tehát mindkét fél kultúremberként viselkedett. S akkor jön egy levél[7] a Galamuson Debreczeni Józseftől – aki pár évvel korábban még Orbán Viktor tanácsadója volt –, hogy ha TGM elfogadja Orbántól a neki fölajánlott kávémeghívást, az árulás. Érthető, nem? TGM „elárulja a baloldalt”! Általában kerülöm a nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket, de most hadd tegyek kivételt: b… meg! (Köszönöm a megértést.)

Ezzel egy időben az européer politikai környezetekben az a norma, ami TGM és Orbán között lezajlott. Értsük végre meg: az ellenfelek nem ellenségek! Németországban a kereszténydemokrata Angela Merkel tiszteletét teszi a Német Szociáldemokrata Párt születésnapi partiján[8], a 2013-es választások két fő vetélytársa – Angie és az SPD-s Peer Steinbrück – teljesen normális emberi viszonyban vannak, számos közös megjelenésük van, sajtótájékoztatókat tartanak együtt és így tovább. Nem két különálló, egymással nem kommunikáló tábor van, hanem egy, és annak sok vetélkedő őrse. Magyarországon mégis az ellenkezőjének vagyunk tanúi, a táborok egymást váltják, híveik pedig lelkesen követik őket akár a szakadék szélére is, ahogy a pártmédia kívánja. Nulla interakció. E hozzáállás eredménye, hogy az ország lecsúszóban van (lapzártakor épp a harmadik legszegényebb EU-tagállam), és az állampolgár ahelyett, hogy magához ragadná a kezdeményezést, rábízza magát a politikai-gazdasági kaszt egyik felére, fanatikusan ragaszkodik a „sajátjaihoz”. Pontosabban ragaszkodott, mert mostanra egyre több jele, megnyilvánulása az elégedetlenségnek. Gyarapodnak a civil kezdeményezések, s a választópolgárok fele nem támogatja egyik politikai erőt sem. Ők már felismerték és nem gyakorolják azt a tévhitet, hogy az egyik tábornak mindent el kell hinni, a másiknak pedig semmit sem szabad.

Pedig tulajdonképpen olyan nagy különbség nincs is a „baloldalunk” és a jobboldalunk között. Ángyán Józseftől (volt vidékfejlesztési államtitkár) tudjuk – amit mindig is sejtettünk. Szerinte „puszta véletlenségből” épp a fideszes és MSZP-s politikai kötődésű tőkeérdekeltségek között osztódtak meg az állami földek. Lehetne finomítani, de minek? Egyetlen politikai-gazdasági kaszt uralkodik az országban. Az MSZP együtt szavaz a Fidesszel, és támogatja a nagybirtokokat. Önmagát egyes esetekben jobb-, máshol baloldaliként definiálja, de igazából maga az érdekcsoport egy és ugyanaz. A trafikokat haveroknak leosztó művelet sem újdonság. Más szereplőkkel megélhettük ezt a Gyurcsány-kormány alatt is. Molnár Lajos szabad demokrata egészségügyi miniszter tevékenysége miatt pontosan azt érezhette az egyszeri patikus is, mint ma az egyszeri trafikos. S ahogy 2006-ban kitüntették a liberálisok a tüntetőkkel szemben brutálisan fellépő rendőrség vezetőit, úgy dicsérgeti ma a Fidesz Erdogant, amiért „Törökországban demokrácia van”. Kedvencem mégis, ahogy 2012-ben az MSZP-sek teljesen kiakadtak a tandíjon, miközben pár évvel korábban még ők próbálták bevezetni…

Edmund Burke írja, hogy akik a régi rendet átkozzák, azokat automatikusan az új rend híveinek tekintik – mintha csak ez a két rend létezne. Pedig nem. Ezt a kétpólusú gondolkodást kellene leküzdeni, és akkor talán még meg is változik egyszer itt valami. Addig is itt van nekünk az Orbán-Bajnai páros. Orbánra nemigen szavazhat baloldali, ez tiszta sor. De hogy az utóbbira sem szavazhat, ennek okait vegyük szépen sorra.

Bajnai Gordon szupersztár

Emlékszünk a napra, 2012. október 23-ra, amikor Bajnai Gordon nyilvánosan bejelentette, márpedig ő visszatér a politikába. A Milla gyűlésén majdnem egy órát beszélt, míg a többi szónoknak 10-10 percek jutottak. (Bajnai nem lesz vezérszónok, nyugtatta meg a médiát előtte Juhász Péter.[9]) Ilyen volt tehát a kezdet, merőben ellentétes nemcsak Juhász szövegével, hanem azzal is, mint amit kb. két évvel korábban, a miniszterelnöki beiktatásakor ő maga ígért.

Azóta is váltig hajtogatja, hogy ő nem politikus. Ő ártatlan. Semmi köze az elmúlt húsz évhez, amivel szemben gyökeres szakítást ígért október 23-i beszédében. Nos, Bajnai 2006. július 1-jétől 2007. június 30-áig Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felkérésére a fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos posztját töltötte be, ő felügyelte többek között az uniós pénzek elosztását. Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium vezetőjeként 2007. július 1-jétől 2008. május 14-éig tevékenykedett, miután pedig az SZDSZ kilépett a koalícióból, 2008. május 15-étől a kormányban az újonnan alakult Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium vezetését vette át. Ez a megbízatása az új, általa vezetett kormány megalakulásával, 2009. április 16-ával szűnt meg. Játszhatja bárhogy az ártatlant: ez bizony egy politikus karrierje, ki másé. Mong Attila szavaival élve Bajnai Gordon üzletember-politikus élete tipikus „kelet-európai oligarcha-sors”. Félreértés ne essék: nem a politikus-léttel van a baj, inkább azzal, ha valaki nem őszinte. Hadd idézzem Navracsics Tibornak az Országgyűlésben Bajnaihoz intézett szavait: „Ön azt mondja, hogy önnek nincsen politikai ambíciója. Kiváló… de akkor miért van itt?”

Mint láthatjuk, Bajnai derekasan kivette a részét abból a politikából, ami 2010-ben a Fidesz kétharmados győzelméhez vezetett. Személyisége – és a nevével fémjelzett neoliberális megszorító intézkedések emléke – nem alkalmas Orbán leváltására. Nem ő az a tiszta lappal induló személy, akivel korszakot lehet váltani. Hiába álmodik a „se narancs-se szegfű” irányelv hiteles képviseletéről, hiába vizionál olyan világról „ahol nem lesz se őszödi beszéd, se felcsúti vezér”, ha egyszer 2009-ben az MSZP-vel együtt szavazott bizalmat Gyurcsánynak, és ezt mindmáig nem minősíti rossz lépésnek. Attól, hogy ezúttal más színű zászló alatt játssza szerepét, és „éhes proletárként” már nem énekli az Internacionálét, még nem felejthető, hogy honnan jött.

A „baloldal” finánckapitalista messiása

Tekintsük át népellenes intézkedéseit, melyeket sokan elnéznek neki, mondván, hogy ő is „baloldali”. A nyugdíjkorhatár emelése, a tizenharmadik havi nyugdíj eltörlése, a megszüntetett lakástámogatások, a befagyasztott családi pótlék, a gáz- és távhő-árkompenzáció beszüntetése, csökkenő önkormányzati támogatások stb. A szociális ellátórendszer durva megnyirbálásában Bajnai tehát maradandót alkotott, manapság csak ezt folytatják és tökéletesítik.

Ilyen direktívák mentén működő kormányzat után nem gondolhatjuk komolyan, hogy egy baloldali ember támogathatja Bajnai Gordont. Ő nem baloldali: jobb helyeken ezt jobboldali liberálisnak hívják; avagy a neoliberális-neokonzervatív gazdaságpolitika hívének. Az ilyen nézeteken alapuló pártok Nyugaton többnyire igen picinykék, még ha a konzervatívok mellé olykor be is tudnak surranni kormánypártnak. Svédországban a Folkpartiet liberalerna (7%), Németországban az FDP (5%)[10], Izlandon a Frjálslyndi flokkurinn (2,3%), Ausztriában a Liberales Forum (2,1%), Olaszországban a Radicali Italiani (0,2%), Finnországban a Liberaalit (0,11%) stb. Komolyabb körökben ma már nem tekintik őket alternatívának, Magyarországon mégis ők akarnak kormányt alakítani. Ráadásul több irányból is.

Ebbe a jobboldali liberális kategóriába ugyanis nem egyedül Bajnai tartozik bele, más „baloldaliak” is. Természetesen ennek már semmi köze se a társadalmi igazságosságért folyó küzdelemhez, se a szociáldemokráciához – a szocializmushoz pedig végképp nem. Az a szolgai bálványozása a Nemzetközi Valutaalapnak, az Európai Központi Banknak és a Világbanknak, amit a mi „baloldalunk” föl tud mutatni, egyszerűen páratlan. Rendületlenül kritizálják a bankadót (teszik mindezt többek között az Európai Bankszövetség közleményére hivatkozva, ami egyszerűen hihetetlen!) – nyilván nem hallottak arról, hogy Németországban a szociáldemokrata tartományi miniszterek milyen élesen nyirbálják a bankok jogait.[11] A Fidesz nyakába varrják a Jobbikot, miközben – hogy Cipraszt idézzem[12] – Európában a baloldali mainstream számára egyértelmű, hogy a szélsőjobb szellemét a neoliberálisok szabadították ki. Katonákat küldenek Afganisztánba, Irakba, asszisztálandó az imperialista nagyhatalmak játékaihoz, miközben a holland baloldali pártok tömegeket visznek utcára a háborúk ellen.[13] Parlamenti nyitóülésen izraeli-magyar zászlókkal jelennek meg: kíváncsi lennék, mit szólnak Gerald Kaufman angol szociáldemokrata képviselőhöz, aki szerint Gáza egy nagy haláltábor[14] – a rettegő-reflexet kapcsoljuk ki, hiszen az izraeli baloldal is ugyanezt mondja: ld. erről egy korábbi cikkemet.[15] Vajon tisztában vannak-e azzal, hogy egy nyugati baloldali hogyan viszonyulna mindezekhez?

Tisztelet a kivételnek, de komolyan felvethető a kérdés: olvasnak-e egyáltalán külföldi újságokat? Nem, az Economist nem számít, egy baloldali ember azt csak akkor nyitja ki, ha az ellenfél véleményére kíváncsi. Ne a „szociáldemokrata” Népszavából tájékozódjunk, ami nagy baloldaliságában sztrájktörésre buzdít, és az IMF-et látja a jövő zálogának… Óriási a káosz a „baloldali” médiában, így a „baloldali” fejekben is. S akkor ebben a zavarosban egy újabb formáció tűnik fel, az Együtt 2014.

A remény színe?

Magát az egész koncepciót elhibázottnak tartom.

Orbán Viktor kormányának olyan intézkedései, mint az értéksemleges Alkotmány megszüntetése és helyébe egy értékválasztó Alaptörvény behozása, az Alkotmánybíróság jogkörének csorbítása, a Fidesznek kedvező módon átírt választójogi törvény, a sajtó szabadságát korlátozó médiatörvény, a vallásszabadsággal ütköző egyháztörvény, a szabadságharcos retorika, Bayer Zsolt, az Echo TV, a Békemenet és e kormányzat egyéb vonásai ellenzékivé tesznek bennünket.

De mindezek ellenére Orbán nem diktátor, Magyarország nem diktatúra, hiába mantrázza ezt Vadai Ágnes.[16]

Orbán nem a Sátán. Nem kell „bármi áron” helyette valaki. A kiindulópontnak annak kéne lennie, hogy tisztességes, számon kérhető politikusaink legyenek. Valóban Bajnai lenne erre a legmegfelelőbb? Esetleg Oszkó Péterrel támadunk fel? Netán Szigetvári Viktor hozná el a hőn áhított megváltást? (Egykori MSZP-s kampányigazgató, Gyurcsány ex-tanácsadója.) Vagy Gulyás József lenne a megújulás garanciája? (Röpke 16 éven át volt SZDSZ-es parlamenti képviselő.) És akkor csak pár nevet említettünk az Együtt 2014 csapatából.[17]

Az egész korszakváltósdi hitelességének nagyon beszédes példája, amikor az MSZP és az E14 közti tárgyaláson egy ex-szocialista miniszter vett részt, jóllehet a Milla korábban leszögezte, nem hajlandó ex-MSZP-s minisztereket delegálni, és ugyanezt várják el partnereiktől.[18] Emellett az E14 csapatában és az érdeklődők között a nagyágyúk mellett még olyan nyughatatlan hősökkel találkozhatunk, mint Schmuck Andor (…), Kuncze Gábor ( … ), Ungár Klára (…) – netán még Kóka János is bejelentkezik? Beszélhet Bajnai arról, hogy ő a közepet akarja megszólítani, szakít a múlttal stb., de akkor miért kvaterkázik Balatonszárszón a múltat megtestesítő figurákkal?

Egyértelművé vált: ugyanaz a kör akarja leváltani Orbánt, amelyik 2010-ben csúfosan elbukott, és amelynek oroszlánrésze van a Fidesz kétharmadában és a Jobbik előretörésében. Próbálkozhat Bajnai „össznépi összefogásnak” feltüntetni kezdeményezését, attól az még az elmúlt évtized neoliberális ámokfutásáért felelős politikusok és közéleti megmondóemberek olvasztótégelye marad.

Valami nagyon szomorú

Hogyan kerülnek ebbe a társaságba a néhai LMP-s politikusokat magába tömörítő Párbeszéd Magyarországért tagjai, az egykori nagy rendszerkritikusok? Ez a legelszomorítóbb az egészben. 2010-ben nem azért támogattam a Lehet Más a Politikát, hogy aztán parlamenti képviselőinek zöme azokkal szövetkezzék, akik ellen annak idején megalakult a párt. Maga az LMP a kongresszusi küldöttek 70 százalékának a támogatásával szerencsére hű is maradt ehhez az elvhez, tartották magukat az előírt direktívákhoz[19], csak hát az „aposztaták”… Mandátumaikat megtartották, holott miután mindannyian listáról kerültek be, addig maradhatnának a Parlamentben, amíg annak a pártnak tagjai, amely bejuttatta őket. Mármint ideális esetben. Magyarországon azonban ennek az ellentéte válik hagyománnyá.

Hiszek jó szándékukban, de az általuk preferált összefogás, az „Orbán, takarodj”-direktíva mentén elképzelt kooperáció már megint a közös ellenségen alapszik, puszta gyűlöletkeltés. Ugyanaz, amit az elmúlt években vészesen polarizálódó országunkban megfigyelhetünk.

Mi nem fogunk rájuk szavazni, nem félünk Orbántól, ahogy Gyurcsány-Bajnaitól sem féltünk. Tény, az ember fogékony a félelemre, de – hogy az LMP alapító okiratából idézzek – „nemet kell mondanunk rá, mert a félelmeinken keresztül mind a két oldalról manipulálnak bennünket. Azért vagyunk igénytelenek azzal a politikai oldallal szemben, amelyiket közelebb érezzük magunkhoz, azért adjuk rájuk a szavazatunkat minden korruptságuk és siralmas vezetési teljesítményük ellenére, mert félünk a másik oldaltól.[20] Ránk ez a „fogjunk össze az ország másik fele ellen” retorika nem hat. Nem ez az út vezet egy megújuló politikához, amit mi szeretnénk. Nem fogunk össze olyanokkal, akikkel nem értünk egyet a jövőről, az ellenségem ellensége (ill. az ellenfelem ellenfele) nem feltétlenül a barátunk. Az Együtt-2014 esetleges győzelme a korszakváltást biztosan nem hozná el.

Szerintem jobb nekünk ebből az egészből kimaradni. Az alkotmányosság helyreállítására szükség van, de azt az állampolgárokkal együtt részvételi módon kell megoldani, és nem elitpaktumokkal” – hogy Vágó Gábort idézzem. Tessék, máris itt az egyik alternatíva 2014-re.

Külön 2014

A magyarok fele nem tud magának pártot választani: ők azok, kik a „se Orbánt, se Bajnait” elvet követik. De akkor egyáltalán kit választhatnának?

Van egy politikai csoport a demokrata oldalon, amely akár a végleges megsemmisülést is vállalva, megőrizte szűziességét, és beállt a „se Orbánt, se Bajnait” külön utas ideológia mögé: ez a Lehet Más a Politika, valamint a Negyedik Köztársaságot Mozgalom.

Az LMP, amikor két kongresszusi gyűlésen egymás után nemet mondott Bajnai felkérésére, bebizonyította elvhűségét. Persze erre a polarizáció ellenében megszületett pártra a „baloldaliak” minden fronton rázúdították dühüket, mert „aki nincs velünk, az ellenünk van”, ugye?

De melyek ezek az elvek, mire föl az elvhűség? Egyedül az LMP kezdeményezte a kampányfinanszírozás átláthatóvá tételét. Rajtuk kívül egyik parlamenti párt sem vállalta, hogy – az adatvédelmi szempontok betartása mellett – nyilvánosságra hozzák a kampánnyal kapcsolatos kiadásokat és bevételeket. A parlamenti frakciók közül egyedüliként alkalmaznak női kvótát – egy olyan országban, ahol a képviselőknek mindössze 9 százaléka nő (ez Európában a legalacsonyabb arány). Következetesen kiállnak a kisvállalkozók és a közösségek mellett, megóvandó azokat a tőke nyomásától.

Az LMP alternatív költségvetési javaslata az elmúlt húsz év populista lózungjai után először mondta ki, hogy a beavatkozó szociális állam működtetése adóemelést követel: ez azonban az idő múlásával kisebb állampolgári egyenlőtlenséget, az ország felzárkózását elősegítő effektívebb állami oktatást, egészségügyet és környezetvédelmet ígér. Emellett Magyarországon elsőként a demokratikus pártok közül baloldali külpolitikát folytat: a határon túli magyarok autonómiája mellett kiáll a független Tibetért és az önálló palesztin államért is.[21] Ebbe a gondolatvilágba a BKV-privatizáció ellen és a politikusok visszahívhatóságáért mozgósító, közösségerősítő juniálisokat szervező 4K! abszolút beleillik, akik az LMP-hez hasonlóan a hangsúlyt szintén az állampolgári részvételre helyezik.

A baloldali ideákhoz kevésbé van köze, de az, hogy egy Ángyánnal és Sólyommal fölvértezett LMP potenciálisan jóval nagyobb eséllyel pályázik a Szárszón parádézó E14 által elvileg megcélzott „közép” szavazataira, nem kétséges.

Az Együtt 2014 koncepciója nem Magyarország érdeke, kizárólag a „neoliberális panoptikumé”. A közvélemény-kutatási adatok szerint ezzel a véleményemmel a többséghez tartozom. (Az azért elég beszédes szám, hogy az utóbbi hónapok rendkívül agresszív PR-kampányának ellenére a lakosság mindösszesen 16 százaléka tartja Bajnait ideális miniszterelnöknek[22]).

Mindezek fényében, ha az MSZP-E14 és alvállalkozói (Fodor, Bokros, Schmuck, stb.) nem nyerik meg a választást 2014-ben, kudarcukat nem varrhatják az LMP-4K! nyakába – a felelősség egyedül az övék. Az LMP-4K! eleve más csoportot szólít meg, mint az álbaloldali elit. A Lehet Más a Politika 2009-ben az MSZP-s kormány ellenzékeként alakult, és annak is kell maradnia, amíg az MSZP baloldali párttá nem válik.

Aki változást akar, az nem a kisebbik rosszra szavaz, hanem arra, aki ezt a változást elhozhatja: ezek pedig csak az új, sallangmentes politikai formációk lehetnek. Nem kell asszisztálnunk ahhoz a kölcsönös gyűlölethez, amit a szembenálló (?) médiacsatornák sugároznak. Ne az legyen 2014-ben a szempont, hogy Orbánt mindenáron hatalomban tartsuk/megdöntsük.

Valamikor, valakiknek el kell kezdeni rendbe tenni ezt az országot: minél többen kezdünk el takarítani, annál hamarabb lesz tiszta a kertünk.

Langer Ármin

A szerző filozófushallgató

[1] http://hu.wikiquote.org/wiki/Kóka_János

[2] http://www.origo.hu/itthon/20090414-bajnai-gordon-miniszterelnokjelolt-felszolalasa.html

[3] http://mandiner.hu/cikk/20130126_vago_gabor_bajnaieknak_jol_jonnenek_a_kilepok

[4] http://nol.hu/belfold/20111205-a_rejtett_ketharmad

[5] http://nol.hu/archivum/archiv-449884

[6] http://www.szombat.org/politika/4338-az-antiszemita-nyelv-legitimme-valt-a-kozbeszedben

[7] http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=212059:tamas-gaspar-miklos-egykor-es-most&catid=9:vendegek&Itemid=66

[8] http://www.lvz-online.de/nachrichten/aktuell_themen/spd-jubilaeum-in-leipzig/spd-feiert-150-geburtstag-in-leipzig-hollande-merkel-und-gauck-bei-festakt-im-gewandhaus/r-spd-jubilaeum-in-leipzig-a-189659.html

[9] http://hvg.hu/itthon/20121011_Millaelnok_nem_Bajnai_lesz_a_vezerszonok_

[10] http://www.rp-online.de/politik/deutschland/fdp-stabilisiert-sich-bei-fuenf-prozent-1.3293041

[11] www.handelsblatt.com/politik/deutschland/banken-kritik-spd-laender-wollen-gabriels-anti-banken-wahlkampf-kopieren/6911772.html

[12] www.guardian.co.uk/commentisfree/video/2013/mar/19/alexis-tsipras-syriza-greece-video-interview

[13] http://uruzgan-missie-demonstratie.blogspot.hu/2007/10/sp-en-groenlinks-gaan-protesteren-tegen.html

[14] www.huffingtonpost.co.uk/sir-gerald-kaufman/gaza-israel-palestine_b_2164599.html

[15] Új Egyenlítő folyóirat 2013. áprilisi száma, L. Á.: Egy fiatal baloldali zsidó kérdései.

[16] http://index.hu/video/2013/05/31/orban_50/

[17] http://mno.hu/belfold/bajnai-keblere-oleli-az-szdsz-t-1156581

[18] http://hvg.hu/itthon/20130110_Egyutt2014_partta_alakulhat

[19] http://index.hu/belfold/2013/01/26/lmp-kongresszus_napirendi_pont_a_platform/

[20] http://lehetmas.hu/upload/10/10/200812/Alapito_nyilatkozat.pdf

[21] http://hvg.hu/itthon/20110917_lmp_palesztina_elismeres

[22] http://www.origo.hu/itthon/20130408-bajnai-gordon-volt-kormanyfo-nepszerubb-mesterhazy-attila-mszp-elnoknel.html

Érdekes volt a cikk? Ossza meg!

Szóljon hozzá