Brüsszel. Berlin. Bürokrácia

“Egy-két ilyen év, és a világpolitikai eljelentéktelenedés hosszú    agóniája felgyorsulhat. Könnyen bekövetkezhet, nem lesz itt se nemzetek Európája, se föderáció, s a világ könyörtelenül formálódó új rendjében afféle érdekes szabadtéri múzeummá alakulunk. Akkor pedig a brüsszeli épületekre odaírhatják majd az új nevet: Európa Skanzen” – írta Galló Béla politológus. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

 

Brüsszelben sokkal erősebb a hatalmi faktor de facto, mint a de jure. A Tanácshoz képest a Bizottság és a Parlament sóhivatal – vélekedik Ön. Csakhogy ezt a sóhivatalt egy Gyöngyös népességű bürokrácia szolgálja ki, tetemes adófizetői pénzeket fölélve. Már De Gaulle is harsányan bírálta a brüsszeli bürokráciát. Van-e esély, hogy kontinensünk megszabaduljon ettől a gólemtől?

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a bürokrácia az valami eredendően rossz, pedig ez nem így van. Max Weber óta közhely, hogy a bürokrácia fontos része a modern társadalomszervezésnek, amennyiben áttekinthetően működik és a szolgáltató jelleg a meghatározó funkciója. Ezek a hasznos bürokrácia ismérvei, csakhogy a brüsszeli “gólem” tényleg egyre kevésbé vádolható hasznossággal. Alapproblémája, hogy olyan szervezet (ti. maga az EU) táplálja, amelynek – ahogy azt a blogban is említem – meglehetősen kérdésesek a világos szervezetszociológiai ismérvei. Az unió három fő intézménye, a Tanács, a Bizottság és a Parlament keresztül-kasul metszi egymást, már ami a döntési kompetenciákat, és a jogköröket illeti. Három elv keveredik bennük: a nemzetek felettiség(Bizottság), a pártjelleg (Parlament) és a nemzeti kompetencia (Tanács) elve. Ugyanakkor minden lényeges döntés politikailag a nemzetállamokat megjelenítő Tanács kezében van. Utóbbiban pedig a nemzeti erősorrendtől függ minden, az unió végső soron tehát az erő-elv de facto logikája alapján működik, bármilyen túlbonyolított de jure környezetet is képez benne a brüsszeli bürokrácia. Magyarán Berlin (sokkal kevésbé Párizs és London) jóval fontosabb döntési helyszínei az uniónak, mint Brüsszel. Mi több, Brüsszel végső soron úgy táncol, ahogy azt Berlin fütyüli neki.

Hogy aztán van-e esély a “gólemtől” megszabadulni, ahogy azt már De Gaulle is szándékolta? Nem hiszem, hogy ez napirenden volna. Berlinnek ugyanis eminens érdeke a brüsszeli bürokrácia fenntartása, mert a felszínen ez jótékonyan elfedi a mélyebben érvényesülő német túlhatalmat. Épp ezért híve Németország a föderáció felé mozdulásnak, mert a nemzetek Európája pőrébben mutatná ki a német dominanciát.

És ezt most nem afféle kuruckodásból mondom, hiszen a magyar érdekek szempontjából jó kis vitákat lehetne folytatni arról, hogy nekünk melyik lenne jobb.

De Gaulle mindenesetre már annak idején felismerte mindezt, ezért nyilatkozott pikírten a bürokráciáról.

A görög problémát az Unió szerény kosztümökben regnáló nagyasszonya, Angela Merkel, becenevén, a „Mutti” gazdaságilag „megoldotta”. Szinte nádpálcás szigorral érvényesíti a német érdekeket. Nemcsak Muttinak, hanem Ossi-Fraunak is becézik. Német részről is fölvetődött, hogy a migránsválságban mutatott cukiskodása miatt testület elé kellene állítani. Megszervezhető-e olyan erő, amely ezt jogállami keretek között teszi meg?

Nem igazán értem, milyen testület elé kellene és lehetne állítani a Fraut. Politikailag ugyan hibát hibára halmozott a migránsügyben, de azért még ott ül a lovon. Uralja pártját és a koalíciót is, se kint, se bent nemigen látom a politikai kihívóját. Más kérdés, hogy a jelenlegi (a 2015-ös) helyzet változhat még, hiszen 2016 hozhat olyan fejleményeket, amelyek rontják lovon maradásának esélyein. De azt tartom valószínűbbnek, hogy kitart a választásokig, s elébe megy annak a társadalmi nyomásnak, amit 2015-ben szembe tűnően félremért. De ha meg is bukik, bíróság elé aligha állítják majd.

A migránsokban olcsó munkaerőt látó német tőke szempontjait még csak-csak be tudta vonni a nemes értékek csillámló mázával… Itt valami tévedés van. A német nagytőke a valóságot éles fényben látó emberekből áll: ők világosan látják, hogy a 19-26 éves kor közötti,  feltűnően katonásan mozgó fiatalemberek nem dolgozni jöttek Európába, belőlük nem lesz munkaerő. Van-e agytröszt, amely már azt elemzi: mit lehet majd velük kezdeni?

Úgy vélem, hogy a  kérdésben rejlő állítás téves. A nagytőke (és nemcsak a német) valóban éleselméjű embereket szokott alkalmazni, akik azonban aligha “importálnak” szándékosan terroristákat, vagy olyanokat, akikből azok lehetnek. A helyzet rosszabb ennél. A tőke mindig kizárólag saját profitszempontjait tartja szem előtt, akár az állampolgárok mindennapi biztonságának rovására is. Tehát úgy kalkulálnak, hogy a tömegesen beáramló olcsó munkaerő megéri nekik azt a kockázatot, amit az esetleges (és reményeik szerint szórványos) terrorcselekmények jelentenek. Ezt a kalkulációt a párizsi támadások gyengítették ugyan, de még nem rendítették meg. Ha a közeli  jövőben lesznek még támadások, akkor tovább gyengül majd, s akár meg is rendülhet az alulról jövő társadalmi nyomástól. 2016-nak alighanem ez lesz az egyik legnagyobb világpolitikai kérdése és tétje.

2015. december 31.

Forrás

Érdekes volt a cikk? Ossza meg!

Szóljon hozzá