Svéd irodalom Magyarországon – magyar irodalom Svédországban

Az európai jelentőségű Göteborgi Könyvvásár vendég országa idén szeptemberben Magyarország volt. Göteborg után jó alkalom kínálkozik arra, hogy röviden fölmérjük, hol áll a két irodalom kölcsönös ismertsége.

 

  1. A svéd irodalom ma Magyarországon

Skandinávia irodalma érdeklődésre tartott számot általában is a magyar olvasóközönség körében, a svéd pedig kiváltképp. A Nyugat című folyóirat nagy irodalmi korszaka figyelt fel először a skandináv szerzőkre, rendszeresen fordították a műveiket, rendszeresen recenzálták azokat, az északi színpadi szerzők darabjait szívesen játszották az 1900-as évek eleje óta. Ibsen és Strindberg szinte „magyar szerzőnek” számított. (E két skandináv nagyság színműveit azóta is gyakorta színpadra állítják.)

A svédek iránti figyelmet már az 1910-es évek óta a Nobel-díj mind nagyobb nemzetközi értéke is fokozta. Tehát a nagy irodalmi nemzetek mellett mindig érdeklődés kísérte azt, hogy mi történik északon. Ezt igyekezett „meghallani” a magyar irodalom – innen is a svédekre vigyázó szem.

Ha csak az elmúlt félévszázadot tekintjük: az érdeklődés nem hogy lankadt volna, inkább növekedett: a svéd irodalom továbbra is nagy becsben állt a magyar írók, de ami ennél fontosabb, az olvasók körében is. Igen emlékezetes eseménye volt ennek például az 1977-ben kiadott Megzavart nyugalom című elbeszéléskötet, amely Strindbergtől Artur Lundkvistig mutatta be nívós válogatásban és fordító teljesítménnyel a XX. század addigi legjava svéd prózáját. Mára fordítva a szót: az elmúlt évtizedben pedig minden korábbinál több svéd szerző könyve került kiadásra itthon.

Ehhez a föntebb említettek mellett hozzájárult az is, hogy a svéd irodalom két ma is virágzó műfaja, a jó minőségű gyermekirodalom és a kvalitásos bűnügyi történet – a krimi ugyanis hiánycikk a magyar irodalomban, a könyvkiadásban pedig a nemzetközi trendekhez igazodva – az északi „hideg” krimi óriási siker lett. (Mindenekelőtt a Millennium-trilógia, de egyéb kiváló bűnregények is). A gyerekkönyvek és a bűnügyi regények iránti érdeklődés hatvanas-hetvenes években százezres példányszámot jelentett.)

A szépprózában is folytatódott a svéd sikerszéria a XVIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelent meg az idősebb nemzedékek egyik reprezentánsának, Per Olov Enquistnak az önéletrajzi regénye, az Egy másik élet, amely 2011-ben Budapest Nagydíjat kapott.

Hosszú kiadói listát lehetne összeállítani a svéd irodalom magyarországi jelenlétéről. Vagyis túlzás nélkül állítható az, hogy az északi kultúra erőteljes és tartós jelenléte Magyarországon több, mint egy évszázados, és ez ösztönzően hatott ránk. Az északi irodalmak stílusa és szelleme nem idegen tőlünk. Ez érdeklődésünk, és kíváncsiságunk erős tartópillére is.

A legutóbbi svéd Nobel-díjasról

Tomas Tranströmer (1931–2015) volt 2011 irodalmi Nobel-díjasa. A svéd költő Pilinszky János barátja volt, és több magyar szerző verseit fordította svédre. Magyarul három kötetet olvashatunk tőle: 1979-ben válogatás jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában; 2001-ben 117 vers címmel a Széphalom Könyvműhely adott ki könyvet tőle, majd a Széphalom kiadó következett Az emlékek látnak címmel 2002-ben. „Munkássága egy zsebkönyvbe is beleférne” – mondta róla a Nobel-bizottság főtitkára. Szövegei nem a minket körülvevő világot szemlélik, hanem a „halál, a történelem, az emlékek, a természet figyelnek minket bennük”. Verseit több mint hatvan nyelvre lefordították, ezzel ő a világ legtöbbet fordított élő lírikusa. A költő agyvérzés következtében 1990-ben megnémult, végül már járni sem tudott.

Művészete iránt a nemzetközi érdeklődés a hatvanas években élénkült meg, amikor az Egyesült Államokban megjelentek a versei angol nyelvű fordításai.

Költészetét a kritikusok Rainer Maria Rilke, George Eliot és Paul Éluard műveihez hasonlítják. Költészetét általában a szimbolizmus és a szürrealizmus ötvözetének tartják, amely túlmutat a nemzeti érdeklődésen.

  1. Magyar irodalom Svédországban – fogadtatás, ismertség

Noha a magyar irodalom nem ismeretlen svéd földön, a mi irodalmunk ismertsége meg sem közelíti azt, amit a svéd irodalom Magyarországon elért. (Ennek lehetséges okait és részbeni magyarázatát érintettem a föntiekben.)

A Svédországban élő magyar irodalmárok tapasztalatai egy irányba mutatnak e vonatkozásban: általános vélekedés szerint a kritika jól fogadja a magyar írók könyveit, az olvasóközönség azonban egy szűk körből áll. A nagyközönség számára elsősorban természetesen a Nobel-díjas Kertész Imre és Esterházy Péter ismert. Nádas Péter legtöbb könyve megjelenik svédül és Krasznahorkai László is szép kritikákat kapott legutóbb.

Szeles Judit Debrecenből elszármazott – 2003 óta Svédországban élő – költőnő ezzel némileg ellentétes véleménye 2014-ből: „Svédországban nagyon keveset tudnak Magyarországról, főleg a magyar irodalomról. Pár vájtfülű hallott már Kertészről, Nádasról, esetleg Esterházyról, mert itt nagyon számon tartják a Nobel-díjasokat, illetve azokat, akik szóba jöhetnek Nobel-díjra. Ezen kívül szerintem, nem ismernek senkit. Most vettem részt a Göteborgi Könyvvásáron, és elmondhatom, hogy a fent említett írókon kívül csak Kányádi és pár klasszikus magyar szerző van lefordítva svédre. Sajnos, nem sokan fordítanak magyar irodalmat.”

Rosenberg Ervin műfordító szerint, aki 1956 óta él Svédországban, és Kertész három regényének is a fordítója, „Svédországban olyan szerző művét kiadatni, akinek a nevét külföldön nem ismerik – legyen bár zseniális mű – a lehetetlenséggel azonos. Én megpróbáltam ezt Bodor Ádám Sinistra körzetével és Lázár Ervin novelláival, és nem jártam sikerrel.

A Nobel-díj Svédországban a kiadók és az olvasók számára is óriási vonzerő. A svéd könyvkiadás a külföldi szerzők vonatkozásában a Nobel-díj vonzásában él. E vonzerő gyümölcsét Kertész Imre aratta le értelemszerűen a magyar írók közül. Nobel-díjas művét minden svéd iskolás megkapta 2002-ben, amely óriási elismerés volt.

A szórványos fordítások és a szórványos recenziók alapján nehéz megítélni azonban, hogy Svédországban mit gondolnak az olvasók a magyar irodalomról. Kertész Imre Sorstalansága mindenesetre erős tájékozódási pontot jelent már, ahogy jelenthet Krasznahorkai László idei Man Booker-díja is.

Tehát akkor számíthatnak a magyar írók új kiadásokra, megjelenésekre, ha a nemzetközi figyelem előterébe kerül a magyar irodalom valamely alkotója, műve, illetve ha személyes kontaktus alakul ki valamely magyar és svéd író között. Az ugyanis igen komoly problémát jelent, hogy kihalt az a fordítónemzedék (Thinsz Géza és társai), akik tagjai tökéletesen birtokolták mindkét nyelvet, és anyanyelvi szinten tájékozódtak a magyar irodalom fejleményeiről, továbbá első kézből ismerték a svéd könyvpiac igényeit, elvárásait is.

Mohai V. Lajos

Érdekes volt a cikk? Ossza meg!

Szóljon hozzá