Extrém performanszok Székelyföldön

Frappáns és rövid bejegyzéssel kommentált egy, a „székelyföldi terrorizmussal” kapcsolatos hírt az ismeretlenségbe burkolózó, de őszintének tűnő román olvasó. Szerinte székely terrorizmus nincs, de igény lenne rá, legalábbis román részről. Magyarán, égető szüksége lenne a román társadalom zömének, a román politikusoknak, a titkosszolgálatoknak székelyföldi „terrorista akciókra”, mert akkor ezek hullámtaraján keményen odacsaphatnának a magyaroknak politikai, imázs-tőkét kovácsolva maguknak.

Székelyföldön azonban egyelőre nincsenek robbantásra, tömegek lemészárlására kiképzett terroristák, eszük ágában sincs folyamatos, agresszív, véres akciókkal követelni az autonómiát. A vadhajtások pedig, amelyekről majd az elkövetkezőkben szó lesz, inkább illenek a performansz kategóriába, mint szervezett, tömegeket mozgató akciók megnevezésbe. Még akkor is, ha az elmúlt időszakban, magyar, román részről is egyre több masírozó bakancs áll hadrendbe.

 

 

Vállat vont, tovább állt

 

A masírozó bakancs pedig sosem volt jó ómen. „Isten az első napon megteremté a Székelyföldet. Körülnézett, s látván, hogy az milyen szép és jó, kedvet kapott hozzá és megteremtette mellé a világot is…” – áll a székelyföldi paramilitáris csapat, a Székely Gárda honlapján. Meg hogy „Székelyföld nem Románia”. A Magyar Gárda mintájára, szervezeti szabályzatára alapozó Székely Gárda hivatalos célja a nemzetközi jogrend alapján elérni a nemzeti önrendelkezést a székely nemzet számára. Megalapítója, Csibi Barna azóta furcsa módon a Kárpátaljára települt, s most ott szervezi a magyarokat. Csibi korábban állami adóellenőrként dolgozott Hargita megyében, és 2010-ben Csiszér Lóránt, valamint Szőcs Tibor barátaival próbálta hivatalosan bejegyeztetni a Székely Gárda paramilitáris szervezetet, ám a törvényszéken elbukott a kezdeményezés. Csibi, ukrajnai távozásáig, miután kirúgták az adóhivataltól, románellenes, nacionalista propagandaanyagok árusításával tartotta fenn magát. Ezeket az általa és volt barátnője által Romániában alapított Hunnia Serv kft. szállította. A barátnő később kiszállt a cégből, helyébe pedig a 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) lépett.

Meg az üresen hagyott propaganda-térbe. A HVIM-nek (még) nincsenek egyenruhásai a Székelyföldön, viszont jelen vannak a magyar ünnepeken. Hangosan, toleranciától mentesen. Tavaly decemberben, pont román nemzeti ünnep előtt letartóztatták Beke Istvánt, a kézdivásárhelyi szervezet vezetőjét, akit azzal vádolnak, hogy robbantani akart az ünnepségen. A meghurcoltatás, a hajnalig húzódó házkutatás, a talált „anyagok” ellenére sem sikerült rábizonyítani, hogy valóban robbantani akart.

 

 

Bakancs, kiképzés

 

Idén januárban aztán erősödött a román konkurencia a székelyföldi „nacionalista gyakorlótéren”. A K1 bajnok Daniel Ghita megalapította a Vlad Tepes Őrjáratot. Rövid zárójel: Vlad Tepes, más néven „nyársba húzó Vlad” a XV. században volt Havasalföld uralkodója, aki hírnevet kizárólag különös kegyetlenségeivel szerzett. A román köztudatban Tepes mai napig a gazemberekkel leszámoló hősként él, nem véletlenül választották az ő nevét.

Programjuk papíron rém emberbarátinak tűnik, hisz hivatalosan céljuk az elesettek megsegítése, humanitárius válságokban való részvétel, ám ott a mondat, miszerint amennyiben a román állam nem védi meg a románokat, majd megteszik ők. Ez nyilvánvaló utalás a Székelyföldre (is), az elkövetkező hónapok erre majd fényt vetítenek. A román szélsőségeseknek – de nem csak – amúgy is vesszőparipája, hogy a magyarok elnyomják őket Hargita és Kovászna megyékben.

Tény viszont, hogy megalakulásuk első hónapjában máris agresszíven léptek fel egy restitúciós perben – a részleteket most nem ecsetelem, az ügy bonyolult –, tüntetést szerveztek a bíróság épülete előtt, megpróbálva nyomást gyakorolni az igazságszolgáltatásra. A rendőrség furcsa módon nem avatkozott közbe.

Az első román paramilitáris modell fénymásolata a Magyar Gárdának. Ezt is egy szélsőséges politikai alakulat (Egységes Románia Pártja – PRU) hozta létre, amelynek elnöke, Bogdan Diaconu a 2015 novemberéig kormányzó Szociáldemokrata Pártból (PSD) szakadt ki még 2014-ben, miután ráuntak xenofóbiájára. Diaconu remek szimattal érezte meg, hogy a PSD-re – főként Victor Ponta pártelnök és kormányfő korrupciós, plágium ügyei miatt – bukás vár, ezért kilépését követően megalakította a PRU-t. Úgy vélte, az elmúlt negyed évszázadban Magyarországon is hírhedté vált Corneliu Vadim Tudor halálát követő baloldali szélső nacionalista űrt ő tölthetné be. A Nagyrománia Párt (PRM) és vezére, Vadim fénykorát – ’90-es évek – megélő kommunista-nacionalista választók mellé Diaconu az akkori gyűlöletbeszéd-élményből kimaradt, de az ultranacionalista elvekkel szimpatizáló fiatalokat is megnyerné pártjának.

Az Őrjárat januári alakuló ülésen féltucatnyi fiatal mutatta be a résztvevőknek a gárda fekete egyenruháját. Nevük azonban nem gárdista, hanem harcos. Ők állítólag mindenhol felbukkannak majd az országban, ha kell, átsegítik az időseket a zebrán, havat lapátolnak. Kérdés, hogy akkor mi szükség nacionalista egyenruhára, harcművész főnökre, hisz a szociális érzékenység felszívására nem biztos, hogy a K1-es bajnok a legilletékesebb pedagógus.

Amint az első megnyilvánulásuk is jelzi, tevékenységükben várhatóan több lesz félelemkeltő felvonulásból, tüntetésből, mint az öregek átkíséréséből a zebrán. A minden megnyilvánulásában magyar-gyűlölő Diaconu, például, tavaly kampányt indított a Mol-benzinkutak bojkottálására, amíg a magyar hatóságok nem adják ki Romániának Markó Attilát, újabban pedig a muszlim bevándorlókat vette célba. Nem kell hozzá kiemelkedő jóstehetség, szinte biztosra vehető, hogy most március 15-én felbukkannak a többségi magyar településeken, Székelyföldön, hogy megvédjék az „elnyomott románokat”. A toborzást elkezdték, várják az önkéntes betyárseregbe való jelentkezését azoknak, akiknek „román vér” csörgedezik az ereiben. Amúgy nyilván nem véletlen, hogy a facebookon is folyó toborzási kampányban az első jelentkezők marosvásárhelyi román fiatalok. Diaconu pedig bejelentette, indul a júniusi helyhatósági választásokon Bukarest főpolgármesteri székéért.

Persze, előtte egyeztetnie kellene a másik jeles román szélsőséges szervezettel, az egykori román legionárius mozgalom vázára épült Új Jobboldallal (Noua Dreapta – ND), amelyik mostanáig, román részről többé-kevésbé kisajátította magának Székelyföldön a „rendcsinálást”, igyekezett megmutatni, ki az úr a hazában. A különbség, hogy a ND nem szabatott (még) egyenruhát a híveinek, viszont tavaly novemberben pártként jegyezték be (PND). És az elmúlt években, elsősorban román nemzeti ünnepeken felvonulásokat szerveztek Hargita, Kovászna megyékben, s „kedvenc” helyüknek számít Sepsiszentgyörgy. Szlogenjük rém egysíkú: Székelyföld Románia, „Kifele a magyarokkal”, ezzel válaszolnak a Székely Gárda mottójára, miszerint „Székelyföld nem Románia”.

 

 

Ami a zászlók mögött lapul

 

A székely és a magyar nacionalista performanszok remekül mutatnak a médiában, hetekig lehet csámcsogni rajtuk, viszont egy díszlépéssel sem tolják előre a székelyföldi autonómiát. A külső szemlélő egyre inkább úgy érzi, hogy a székelyek már attól is boldogok, ha kitűzhetik a magyar zászlót az ablakba, szidhatják a románokat, letéphetnek egy román zászlót vagy táblát, ha az odavetődő román turistával is csak magyarul hajlandóak beszélni. Miközben a baszkokkal, a katalánokkal, a skótokkal a dél-tiroliakkal példálóznak, és hasonló autonómiát követelnek, elfelejtik, hogy az említett régiók és a Székelyföld gazdasága között fényévnyi a távolság. Ha nem több. A baszkok, katalánok stb. tüntettek, robbantottak is annak idején a függetlenségükért, ám közben építették a gazdaságukat, gazdasági függetlenségüket. Székelyföldön tüntetnek, székely zászlókat lobogtatnak, románellenes akciókat szerveznek, ám a gazdaság alig fejlődik, Hargita és Kovászna szinte minden tekintetben kullogó a 42 megye között.

A szélsőséges, vagy paramilitáris egységek jelenléte persze, nem véletlen, hisz mindegyiket támogatják valahonnan. Az elmúlt években, évtizedekben a nacionalista, revizonista székelyföldi mozgalmak, megnyilvánulások mögött akármilyen kötődéssel, az anyaország állt. A helyzet azonban mára árnyaltabbá vált.

Egyre gyakrabban hangzik el hozzáértő elemzőktől, politikusoktól, hogy a székelyföldi destabilizációs, feszültségkeltő mozgalmak Moszkvától sem idegenek. Állítólag Oroszország a Moldovai Köztársaságban és Romániában a kisebbségeken keresztül (is) próbál destabilizálni, etnikai feszültségeket teremteni. Alexander Dugin orosz politológus, filozófus, befolyásos geopolitikai elemző és az új orosz nacionalista ideológia szószólója szerint a Jobbik és a hozzá köthető HVIM céljai reálisak. Biztos tudja, hisz Vona Gábor szimpatizálja Dugint, állítólag a magyar politikus moszkvai látogatásaikor rendre találkoznak, és kérdés, hogy amennyiben orosz pénzek folynak a Jobbikba, abból kerül-e némi morzsa Székelyföldre is. Elemzők Romániában nem tartják kizártnak, hogy a Beke István-ügy mögött orosz mozgatórugók is meglapulnak, cél volt a hangulatkeltés, destabilizálás, a magyarellenes hangulat állandó fűtése.

Ami a román politikát illeti, a 2012-ben hatalomra jutott, de tavaly a kormányzásról az utca nyomására lemondó PSD regnálása alatt rendkívüli módon elszaporodtak a magyarellenes intézkedések, fellépések, mindennapos apró, idegesítő provokációk a Székelyföldön. Állítólag ebben a titkosszolgálatok remek partnernek bizonyultak. A cél nyilvánvalóan az volt, hogy a magyarokat felidegesítsék, tüntetésekre, agresszív válaszlépésekre kényszerítsék, hisz ott a HVIM, a Székely Gárda váza. Aztán majd érkezik a ND, a Vlad Tepes Őrjárat, és egy csapásra polgárháborús hangulat alakulhat ki.

Egyelőre Hargita, Kovászna és Maros megyékben a román provokációk és a magyar válaszok – zászlós, jelvényes, túlzó hagyományőrzéses dacoskodások – szerencsére megrekedtek a performanszok szintjén. Csak rajtuk múlik, hogy a Bukarestből, valamint nyugatról és keletről érkező provokáció-ingereknek meddig állnak ellen.

Irházi János

Érdekes volt a cikk? Ossza meg!

Szóljon hozzá