HELYBEN HATOTTAK

Mind a négy román párt győzelemként könyvelte el június 5-ét, a helyhatósági választások napját. Akárcsak a három magyar konkurens párt. Korrektül működő jogállamban azonban nem hétköznapi dolog olyan polgármesterek, helyi önkormányzati képviselők megválasztása, akik ellen valamilyen szinten nyomozás, bűnvádi eljárás folyik.

A június 5-i romániai helyhatósági választásokon azonban még az sem okozott gondot, hogy például Nagybánya polgármester-jelöltje előzetes letartóztatásban várta, vélhetően fokozott izgalommal az esti urnazárást. És ez csupán a legkirívóbb esete volt a választásoknak, hisz mellette több száz olyan jelölt mosolygott és ígérgetett a népnek, aki ellen már elindult a nyomozás, vagy finoman szólva, rég merült el mély és nyugodt álomba.
Mindjárt a választásokat követően a Legfelsőbb Ítélőszék elnöke, Livia Stanciu kijelentette, hogy még akkor sem „normális ilyen emberek indulása, megválasztása, ha jogerős ítélet hiányában megilleti őket az ártatlanság vélelme”. Arra a kérdésre pedig, hogy akkor ez nem más, mint a választóknak a kétkedése az igazságszolgáltatásban, Stanciu azt válaszolta, „nem hiszem”. Tény, június 5. rábökött a romániai demokrácia diszfunkcionalitásaira. Hogy ennek a gyökerei merre és milyen mélyen ágazódtak szerte a társadalomban, külön tanulmányt érdemel. Megállapítható, hogy az elmúlt években a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által felpörgetett harc sikere lehet az említett diszfunkcionalitásokra a gyógyír. De az is igaz, hogy a romániai választók széles rétege hajlandó politikai üldöztetésnek, leszámolásnak tulajdonítani egy-egy felső pártvezető, miniszter, parlamenti képviselő stb. letartóztatását. Nem vicc: pár százezer euró bizonyított ellopása, a magas ingerküszöb miatt, nem számít jelentős bűnnek. Magyar ügyekben ez érvényes a magyar választókra is, ők aztán pláne nem hiszik, hogy egy Antal Árpád vagy Ráduly Róbert – ellenük is folyik DNA-eljárás – valóban bűnös lehet, s mindez csupán a románok ármánykodása.
A felmérések szerint Románia legszegényebb megyéiben – ilyenek zömmel a Kárpátokon túl találhatóak –, s azoknak is a legkisebb településein a választók képtelenek kiszabadulni a korrupt vezetőik befolyása alól. Volt olyan település Vrancea megyében, ahol a polgármester megfenyegette a lakosokat, aki nem lesz ott a kampányrendezvényen – amelyre lehívta a legbefolyásosabb megyei politikusokat is – attól elveszi a szociális segélyt. Az emberek pedig hittek neki. Egyébként az országban több városban is hívogatták az időseket, azzal fenyegetve őket, hogy amennyiben nem mennek szavazni erre vagy arra a pártra, elveszítik a nyugdíjukat. És az idősek elhitték.
Másfelől pedig, ha arra gondolunk, hogy a választási joggal rendelkezőknek a fele sem járult az urnákhoz június 5-én, torz képet adhat a román társadalom említett diszfunkcionalitásairól. Persze, ugyanakkor felvetődik az a kérdés is, hogy aki nem ment el, az vajon miért lenne más, mint az, aki élt alkotmányos jogával.
Az viszont biztos, hogy a korruptak megszavazása csapdahelyzetet teremt a voksolóknak: az oligarchák birtokolta megyék a legfejletlenebbek, hisz „odafenn” nem cél a szegénységből, butaságból való kitöretésük.
Ezt is bizonyította most június 5.

(Majdnem) mindenki győzött

Legalábbis a pártpolitikusokat hallgatva. Az összes voksot tekintve a legtöbb korrupciós botrányt cipelő Szociáldemokrata Párt (PSD) kb. tíz százalékot vert rá a második helyezett Nemzeti Liberális Pártra (PNL). Hogy ebből a „vörösök” mekkora tőkét képesek kovácsolni a késő őszi parlamenti választásokon, megjósolni sem lehet. A PSD soha nem tapasztalt vezetői válsággal küszködik, vezető politikusai gyakrabban járnak kihallgatásra a DNA-hoz, mint a sarki pékhez. Victor Ponta korábbi miniszterelnök, pártelnök a jelek szerint mára bukott politikus, s habár próbál visszakapaszkodni, elsősorban pártján belül gáncsolják. A most elnöklő Liviu Dragnea jogerős, felfüggesztett börtönbüntetéssel a fiókjában osztja tanácsait és kritikáit, s jelenleg nincs olyan markáns, tiszta kezű politikusuk, aki elkezdhetné a párt megtisztítását. Ha meg lenne, akkor a „talibánok” – köztük a még mindig nagy befolyással bíró Ion Iliescu – csapnák orrára az ajtót.
A most legerősebb jobboldali tömörülés, a PNL-t is átszövik a vezetői dadogások. Csak egyetlen példa: a szocdem Gabriela Vranceanu Firea azért lehetett Bukarest első főpolgármester-asszonya, mert a liberálisok csak negyedik nekifutásra találták el a megfelelő jelöltet. Ráadásul a jobboldal, egy konkurens liberális (ALDE), valamint az ex-államfő Traian Basescu alapította néppártnak (PMP) köszönhetően megosztottá vált, közöttük az összefogás egyelőre illúziónak tűnik.
De mind a négy román párt győzelemként könyvelte el június 5-ét.
Akárcsak a három magyar konkurens-párt: az „ősi” Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), valamint a két Fidesz-szülemény: a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP).

Három a magyar igazság

Pedig öntapsolásra csak az MPP-nek van alapja, ők a két konkurenssel alaposan megfontoltan játszott ide-oda taktikának köszönhetően egyértelműen nyertesei a helyhatósági választásoknak. Az eredmények ismeretében közleményükben már „az erdélyi magyar politika második erejének” titulálták magukat, hozzátéve, hogy „van mire építeni”. Az MPP saját magának, valamint a helyi igényeknek megfelelően az RMDSZ-szel, de az EMNP-vel is szövetséget kötve megduplázta polgármestereinek számát (15), és négy évig kétszáz önkormányzati képviselője is dolgozhat. Növelték polgármestereik számát Hargita és Kovászna megyében, először került be 1-1 tanácsos a Maros és a Kovászna megyei önkormányzatokba. Számukra a legjelentősebb siker, hogy az EMNP-vel összeállva pofára ejtették Székelyudvarhelyen Arros Orsolyát, az RMDSZ jelöltjét, és négy évig Gálfi Árpád irányítja a Székelyföld egyik legmegosztottabb városát. A korábban Szász Jenő fémjelezte MPP sikere elsősorban annak köszönhető, hogy koalícióra és nem megosztásra törekedtek, gyakorlatilag egyetlen – Székelyföld, Szórvány – településen sem veszélyeztették a sokat hangoztatott „nemzeti érdeket”.
Annál nagyobb kudarc a határon túlra exportált orbáni magyar megosztó politika szülöttje, az EMNP szereplése. Az indulásnál Tőkés Lászlóra felépített, és a Fidesz által éveken át kistafírungozott párt ma már csak árnyéka önmagának, saját színekben egyetlen polgármestert sem hozott. A zuhanórepülés akkor kezdődött, amikor a Fidesz rájött, hogy üres szlogeneken kívül az EMNP mással nem szolgálhat, pedig Magyarország erdélyi gazdasági jelenléte megalapozódott az elmúlt negyed évszázadban. Ám olyan politikai partner, aki beásta magát a román politikai-gazdasági szövevénybe, kizárólag az RMDSZ. A védernyő összecsukásának két fontos jele volt, hogy Tőkést Fidesz-listán Brüsszelbe „evakuálták”, miközben a könnyített honosítás ügyintézését, más források elosztását az RMDSZ-nek passzolták át Budapesten. Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke a választásokat követően beismerte, hogy újra kell gondolniuk a stratégiájukat, Toró T. Tibor stratégiai alelnök szerint pedig „nem teljes a bukás”. Pedig pont Toró megyéjében, Temesben, az EMNP megosztásának köszönhetően 25 év után először választottak román polgármestert Óteleken. S még két, elsőre jelentéktelennek tűnő, Temeshez közeli példa, ami jelzi, hogy az EMNP nyerni nem tudott, de képviseletektől fosztotta meg a Szórványban a magyarságot: Arad megyében az RMDSZ-szel szembeni ellenjelöltek által elvitt voksoknak köszönhetően Kisjenőben és Fazekasvarsándon egy-egy mandátummal kevesebbet vittek a helyi magyarok. S ez ott a „végeken” tragikus dolog.
2012-höz képest a három magyar párt bő százezerrel kevesebb voksot kapott, s ebből, az EMNP számításai szerint hatezer őket rövidítette meg. Saját polgármester-jelöltjük nem győzött, az önkormányzatokba 229 tanácsost juttattak be, ami csak eggyel kevesebb, mint korábban.
Az RMDSZ nagyjából megőrizte a négy évvel ezelőtti eredményeit. Vezetői úgy vélik, az általában alacsony részvételi szándék őket (is) negatívan befolyásolta. Az már jó ideje látszik Romániában, hogy a magyarság választásokon mutatott részvételi hajlandósága, legyen az bármilyen voksolás, a románokéval együtt hullámzik. Sokszor időjárás-függően, most viszont, június 5-én, ez nem befolyásolhatta a részvételt, mégis helyhatósági választásokhoz mérten a részvétel elmaradt a pártok várakozásától. Olyan meg nincs, hogy ül a magyar a képernyő előtt, látja délután, hogy rém alacsony a részvétel, homlokára csap, itt az alkalom még több mandátumot szerezni, futás szavazni.
Az RMDSZ vezetői zászlóra tűzték Szatmárnémeti „visszaszerzését”, szinte diadalként könyvelték el a marosvásárhelyi veszteséget – igaz, a különbség Dorin Florea és Soós Zoltán között kevés volt, jobb szervezéssel, magyar összefogással a magyarság ezt a várost is bevehette volna. Annyit az RMDSZ elismert, hogy ami Marosvásárhelyen történt, elgondolkodtató – főként, a kampányig tartó magyar–magyar huzakodás tekintetében –, és úgy vélik, amennyiben négy év múlva is sikerül megcsípni ezt a támogatottságot, a helyi magyarok elánját, akkor letolható a trónról a román polgármester.
Ami a helyi magyar érdekek életbe ültetését illeti, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szabad kezet hagyott a helyi szervezeteknek, hogy a PNL-lel vagy a PSD-vel lépnek koalícióra. Megjegyzendő, hogy pár évvel ezelőtt, amikor az RMDSZ a PSD mellett lépett kormányra, Kelemen Hunor ugyanezt követelte a megyei szervezetektől. Aki pedig ellenállt, az hosszú ideig viselte a renitens-billogott. Az elnök tehát rájött, hogy a központi vezérlés „odalenn” életképtelen, veszélyezteti a magyar közösségek érdekeit. Akik pontosan tudják, hogy kivel kell koalíciót kötni, s ennek mi az ára-nyeresége. Ám annyi kiskaput meghagyott magának, hogy még mielőtt egy helyi szervezet döntene, vele konzultáljanak.
Az RMDSZ 195 polgármesteri tisztséget szerzett, Kolozs, Kovászna, Hargita, Maros megyékben övék a megyei képviselő-testület elnöki tisztsége, Zilahon, Kolozsváron, Aradon lesz alpolgármesterük.
Az RMDSZ-ben már nyíltan temetik az EMNP-t, mondván, „eltűnt a politikából”. Hogy ez mennyire igaz, kiderül az őszi parlamenti választásokon. Amennyiben a párt nem méretteti meg magát, a következő helyhatósági választásokig hátra levő négy évben valóban eltűnhetnek az aktív, értelmes, a magyar konkrétan ügyeket segítő politikai színpadról.

Irházi János

Érdekes volt a cikk? Ossza meg!

Szóljon hozzá