Miért nem valósulnak meg a minszki megállapodások?

Több, mint két éve háború dúl a szomszédos Ukrajnában. Azóta több komoly kísérlet volt a vérontás megszüntetésére. Majdnem másfél éve, 2015. február 12-én a kontinentális Európa legnagyobb országainak vezetői, Angela Merkel német kancellár, Francois Hollande francia, Petro Porosenko ukrán, valamint Vlagyimir Putyin orosz elnök Minszkben – többórás esti, éjszakai tárgyalásukon – véglegesítették a korábbi napokban már hosszasan egyeztetett megállapodások szövegét. E két dokumentum párosa azóta „Minszk-2” vagy „a második minszki megállapodás” kifejezéssel  kerül be a politikatörténetbe. Persze nem az elnevezés változataival, pontosságával van gond, hanem azzal, hogy a beütemezettek csak rendkívül lassan, csak részben valósulnak meg.

A legfontosabb, hogy létrejött az azóta is törékeny tűzszünet. Nem lövik-ölik egymás olyan rettenetes intenzitással, mint az 2015 februárja előtt. Időközben kialakítottak egy változó szélességű – a megállapodások szerint 100 kilométeres – ütközőzónát, ahonnan kivonták a nagy hatótávolságú nehézfegyvereket. Ettől függetlenül a tűzszünet megsértése – szinte folyamatos. Ahogy a háborúkban szokás – mindkét fél a másikat hibáztatja. A fogolycsere kezdetben örvendetes intenzitással haladt, de ez sincs befejezve.

Az elnevezésről

Mielőtt a fontos megállapodások elodázásának okairól szólnánk, már csak a szakmai pontosság, hitelesség kedvéért tisztázzuk, melyik elnevezés a leginkább megfelelő a 2015 februárjában kidolgozott béke-megállapodásokra. Ha a minszki megállapodásokról van szó, akkor ezt – szinte automatikusan – a legtöbben a Minszkben február 12-én aláírt következő két megállapodásra értik. Az első: Комплекс мер по выполнению Минских соглашений. (1). Az eredeti orosz megfogalmazás szerint lefordítva: A Minszki megállapodásokat megvalósító intézkedések komplexuma. Ettől valamelyest eltérően a magyar sajtóban forgandó cím –  az MTI kissé eredendően „laza” fordítása nyomán – nem eléggé pontos tartalommal honosodott meg a neten .  A Külügyi és Külgazdasági Intézet időszaki kiadványa, a „KKI -elemzések” az „Átfogó intézkedések a minszki megállapodások végrehajtására” címmel jelzi ezt a dokumentumot. (2) Ez utóbbi megfogalmazás sem tükrözi vissza pontosan az eredeti cím tartalmát. Ami csak akkor lenne igazán elfogadható, ha a „komplexum” kifejezés nem ugyanazt a tartalmat hordozná magában a különféle nyelvekben. Vagy jelen esetben a „komplexum” nem azt jelentené a magyarban is, mint az oroszban. Februári dolgozatunkban, amelyben ismertettük a minszki megállapodásokat, megemlítettük, mi minden hiányzik ebből a csomagból, ahhoz, hogy tényleg teljes, átfogó legyen, és megvalósításához tényleg komoly reményeket lehessen fűzni. Ez a dokumentum egyébként a korábbi, a 2014. szeptember 5-én és szeptember 19-én kidolgozott csomag pontosított, kiegészített, átírt, továbbfejlesztett verziója. A 2015. februári megállapodások politikai – mondhatni: világpolitikai jelentőségét, súlyát – épprn az adta meg, hogy ez kiegészült Angela Merkel német kancellár, Francois Holland francia elnök, Petro Porosenko ukrán elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök közös nyilatkozatával: „Декларация Президента Российской Федерации, Президента Украины, Президента Французской Республики и Канцлера Федеративной Республики Германия в поддержку Комплекса мер по выполнению Минских соглашений, принятого 12 февраля 2015 года” . (3)
Szigorúan szó szerint lefordítva: „Az Orosz Föderáció Elnökének, Ukrajna Elnökének, a Francia Köztársaság Elnökének, a Német Szövetségi Köztársaság Kancellárjának Nyilatkozata a 2015. február 12-én elfogadott, A Minszki megállapodásokat megvalósító intézkedések komplexumának támogatása érdekében.” Tehát ez a két dokumentum alkotja azt a csomagot, amelyet leegyszerűsítve úgy neveznek, hogy „a második minszki megállapodás”, vagy még egyszerűbben „minszki megállapodások”, illetve – főként ukrán orosz, ukrán forrásokban – „Minszk-2”.
Nincs túl nagy jelentősége, de azért érdemes ismét felvetni az elnevezés kérdését, mert a már fentebb is említett Külügyi és Külgazdasági Intézet időszaki kiadványa, a „KKI -elemzések” egyenesen „harmadik” minszki  megállapodásról” szól, sőt ezt a „számozást” az elemzés címében előtérbe is helyezi: „A harmadik minszki megállapodás: törékeny esély a politikai rendezésre”. Nos, a KKI elemzői szerint „A kelet-ukrajnai ukrán–orosz fegyveres konfliktust eddig három alkalommal próbálták meg tűzszüneti megállapodással csillapítani, mindannyiszor Minszkben: 2014. szeptember 5-én, szeptember 19-én és legutóbb 2015. február 12-én.”  (4)
Ez így csak részben felel meg a valóságnak. Ugyanis 2014. szeptember 5-én a tárgyaló felek egy ún. jegyzőkönyvet írtak alá, ami lényegében tényleg egy tűszüneti megállapodás. (5) Majd ezt egészítették ki az aláíró felek 2014. szeptember 19-én egy memorandummal, amelyet hozzácsatoltak az 5-én elfogadott jegyzőkönyvhöz. (6)
Az idevágó nemzetközi politikai irodalom, a sajtó „Minszk-1” elnevezéssel egy csomagkánt kezeli a 2014. szeptember 5-i memorandumot és a 19-i kiegészítését. A második minszki csomag tehát a 2015. február 15-én elfogadott csomag. Tehát nem egészen helytálló a KKI  „A harmadik minszki megállapodás: törékeny esély a politikai rendezésre” címe, elnevezése…

Kiknek jó ez a feszültség?

Még ha cinikusnak és ellentmondásosnak tűnik is, meglepően sokaknak érdekük a kelet-ukrajnai feszültség jegelése, a minszki béke-megállapodások megvalósításának elodázása. Kezdjük főszereplőkkel. Oroszországban hagyományosan erős lobbierővel rendelkezik a katonai-ipari komplexum, a védelmi, biztonsági tábornoki elit. Nem véletlen, hogy az ország első embere is e közegből került ki. Ezt a hatalmas érdekérvényesítő potenciált, az óriási, kívülről szinte áttekinthetetlen tudományos-kutatói műszaki, gyártó kapacitást is a volt Szovjetuniótól örökölte. Egy komoly enyhülés ennek a befolyásos elitnek és háttérbázisának a részleges leépülését jelentené. Krím visszacsatolását ez az elit saját sikerének könyveli el, ami mögé még jelentős tömegtámogatás is felzárkózik. Ha nem lenne a kelet-ukrajnai háború, a krími újkori revízió igényétől lenne hangos világsajtó. Így viszont összehasonlíthatatlanul nagyobb publicitása van annak, hogy miért nem valósulnak meg a minszki megállapodások, mikor lesz egyáltalán megnyugtatóan lezárva ez a háború Európában. Mi is erről beszélünk, mert a vitatott félsziget visszacsatolását Ukrajnához csak azok feszegetik – feltehetően bárminemű meggyőződés nélkül –, akiknek ez hivatalból kötelező. De ennek már nincs sok hitele. Jellemző e téren, hogy magukban a minszki dokumentumokban nincs egy szó sem Krímről. Márpedig azok a megállapodások az orosz, a francia, az ukrán elnök és a  kancellár jóváhagyásával születtek, és közös nyilatkozatukban van egy olyan kitétel, mely szerint ezek a vezetők „kifejezik Ukrajna szuverenitásának, területi egységének teljes  tiszteletét” (7) Akkor tehát ebben az olvasatban Ukrajna területi egységét immáron a Krím félsziget nélkül értelmezték, amely azelőtt már majdnem egy éve de facto Oroszországhoz tatozott? És tartozik most is, és valószínűsíthetően fog is az elkövetkezőkben…

Az ukrajnai „háború pártja”

Az új ukrajnai hatalmi, politikai elit egy részének, amely a 2014. februári fordulat eredményképpen került hatalomra – bármennyire is a furcsán hangzik – szintén van érdekeltsége a feszültség fenntartásában. A közgondolkodásban, a médiában a háborús propaganda eredményképpen olyan eltolódás van a szélsőségek irányában, hogy immár azok képviselik a konszolidációra – bizonyos feltételek, pontosítások mellett –, a minszki megállapodások fokozatos magvalósítására hajlamos centrumot, akik szerepet játszottak az egész válság kirobbantásában.
A minszki megállapodások szerint Ukrajnában már 2015 végéig olyan módosításokat kellett volna végrehajtani a „decentralizációról” a törvényhozásban, az Alkotmányban, amelyek rendezték volna a „Donyeck és Luhanszk megyék egyes járásainak különleges státuszát” – méghozzá „egyeztetve ezen járások képviselőivel”. Olyan intézkedésekről van szó, amelyek lehetővé tették volna az amnesztiát, a teljes fogolycserét, büntetlenséget a harcok résztvevőinek, a békés átmenetet. E jogszabályok ellenzői azzal érvelnek, hogy ily módon legalizálódna a Donyecki Népköztársaság és a „Luhanszki Népköztársaság különleges státusza Ukrajna keretében, ami aztán veszélyeztetné az ország területi egységét. Vég nélküli jogi csűrés-csavarás, viták és tiltakozó megmozdulások akadályozzák a békefolyamatot.
A szélsőségesek tiltakozó megmozdulásainak immár halálos áldozatai is vannak. A minszki megállapodások megvalósításának elszánt ellenzőit az ukrajnai törvényhozásban, a politikai, hatalmi elitben, a sajtóban a „háború pártjának” a képviselőiként aposztrofálják az ukrajnai elemzők.
Petro Porosenko ukrán elnök szerint „azok a politikai erők, amelyek mindenáron arra törekszenek, hogy megtorpedózzák a minszki megállapodásokat, megakadályozzák békefolyamatot, az alkotmánymódosítás folyamatát, meg kell, hogy értsék tetteik következményeit. Mindez ahhoz vezethet, hogy újra fellángol a háború, és egy teljes – nem lokális kiterjedésű – konfliktusba keveredünk az Orosz Föderációval.
Mint már volt róla szó, a Minszki megállapodások alapján a fentebb említett jogi változtatásokat már 2015-ben az év végéig meg kellett volna hozni Ukrajnában. Minthogy ez nem történt meg, az érdekelt felek megegyeztek abban, hogy sok minden 2016-ra marad. Igaz ebből is eltelt már fél év, és nincs számottevő előrehaladás. Konsztantin Bondarenko az „Ukrán Politika” Alapítvány vezetője szerint a „háború pártjának” kell a háború. Nekik kevés az, hogy az ország robbanásoktól hangos. Ők szeretnék a véres harcokat helyi szintre, lokális háborúba eszkalálni, egy újabb háborúba – az államelnök ellen…” (8)
Viktor Medvedcsuk, a minszki kontaktcsoport humanitárius alcsoportjának ukrajnai képviselője – aki tehát korábban a minszki alkudozások egyik résztvevője volt – szintén azon a véleményen van, hogy hazájában „a minszki megállapodások megvalósítását a „háború pártjának” képviselői akadályozzák. Akik azzal érvelnek a minszki megállapodások ellen, hogy Kijevnek nem szabadna engedményeket tennie Donbásznak, nem kell leállítani a szociális-gazdasági blokádot, nem kell választásokat rendezni, változtatásokat eszközölni az Alkotmányban, megadni a különleges státuszt. Nem akarják elismerni, hogy a minszki megállapodásoknak nincs alternatívája… A legfőbb probléma, hogy nem valósul meg a minszki megállapodások politikai része: törvény a választásokról, az amnesztiáról, a régió különleges státuszáról, az Alkotmány módosításáról” (9)
Vaszil Sztojakin, ukrajnai elemző, ún. polittechnológus, a Politikai Marketing Központjának igazgatója lát némi reményt a „háború pártjának” visszaszorítására:
„…képviselői megérezték, hogy konfliktus kezelésének politikai megoldása reális lendületet kaphat, és a „háború pártjának” befolyása csökkenni fog. Éppen ezért a háború hívei mind gyakrabban használják a politikai nyomásgyakorlás eszközét…”  Van ezzel ellentétes irányú nyomásgyakorlás is. „Erősödik a nyomás Kijevre, hogy teljesítse a minszki megállapodásokat. Már az USA is „jelzi, súgja” Kijevnek hogy szükség van a békés rendezésre, mert Ukrajnáért senki sem fog harcolni. Hogyan „jelzi, súgja”? Barack Obama ezt egyenes így kimondta.” (10)

A háborús szomszédnál

Ha már egy háborús országban jár az ember, mindenekelőtt arra kíváncsi, hogy ennek a katasztrófának milyen jelei tapasztalhatók környezetében. Már érkezéskor a Kijevi főpályaudvaron (Kijev-Passzazsirszkij) feltűnő a sok katonai egyenruhás férfi. Különösen a központi főbejárat előtti „dohányzó helyeken”. Az újságos standokon is sok címlapról dől a háborús tematika.
A fővárost a Boriszpoli nemzetközi repülőtérrel összekötő autópálya mentén sok óriásplakát hívja fel valamire az utazók figyelemét. Nos, az óriásplakátoknak talán csak mintegy harmada reklámoz valamilyen árut, szolgáltatást.  A másik kb. harmadáról állig felfegyverzett katonák tekintenek le ránk „Ha a hazát véded – a házad véded” típusú szöveggel. A harmadik harmad pedig vagy leszaggatott plakátmaradványokkal rondítja az egyébként szép tájat, vagy telefonszámot közöl, amely révén bérelni lehet ezt a reklámfelületet. A reklám ilyetén deklarált hiátusa – szintén egyik apró jele a recessziónak, amiben már korántsem apró szerepe van a háborúnak. A városokban sok az olyan új emlékmű, emléktábla, amelyen a kelet-ukrajnai háborúban elesettek fényképe látható.
A televízióban is igen nagy szerepe van az ún. hazafias reklámnak. Ez Ukrajnában már egy külön televíziós, videós zsáner – a háborús propaganda minden ismérvével, jellegzetességével. Az internetes felületeken pedig talán még több az ún. hazafias videó-reklám. Mivel ezt a propagandát felkészült újságíró és tévés kollégák gyártják, nem is hatástalan. Ily módon – főként az etnikailag többnyire ukrán megyékből – vannak sokan olyanok is, akik önként jelentkeznek a fegyveres szolgálatra.
Másként gondolkodnak az idősebbek és azok, akiknek katonaköteles fiatal férfi van a családjukban, és még sehogy sem tudtak valamiféle felmentést, egészségügyi papírt beszerezni, se külföldre kikerülni. Ugyancsak a békepártiak népes táborát erősítik azok a milliók, akik az abszolút felesleges háború okozta nehézségek, a rossz gazdasági helyzet miatt rendkívül szerény fizetésekből kénytelenek eltartani családjaikat és fizetni az egyre dráguló rezsiköltségeket.

Mi várható?

A lapzárta kényszere nem kedvez egy reményteljes válasz megadásának. Ugyanis John Kerry amerikai külügyminiszter e szerény dolgozat leadása után, július 14-én érkezik ismét Oroszországba, hogy egyebek mellett az ukrajnai válság rendezéséről (is) tárgyaljon Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel. Több ukrán és orosz politológus szerint a varsói kemény fellépés után valószínűsíthető, hogy – az ott beütemezettek egyensúlyozásaként – akár előrehaladás történhet a kelet-ukrajnai konfliktus rendezése terén. Egyes elemzők nem tartják kizártnak, hogy az Obama adminisztráció – leköszönése ellőtt – nem lenne ellene egy ilyen fejleménynek. Ezek persze csak találgatások. Ezzel szemben nézzük azt, ami már megvan. Jeleztük már, hogyan viszonyulnak az ukrajnai lakosok a békés rendezés lehetőségéhez. Hagyatkozzunk most az egyszer az ő véleményükre. A fentebb említett Vaszil Sztojakin „polittechnológus” weboldalának van egy érdekes tartalmi eleme, ami közvetlenül kapcsolódik témánkhoz. Az elemző Meg fogják-e valósítani a minszki megállapodásokat? címmel közvélemény-kutatást végzett olvasói körében arról, hogy véleményük szerint mi lesz a minszki béke-megállapodások további sorsa. A válaszadók 15 százaléka voksolt arra, hogy „Igenis, a megállapodásokat teljes mértékben meg fogják valósítani, beleértve a különleges státusz megadását Donyeck és Luhanszk megyék egyes járásainak”. A voksolók 10 százaléka tippelt arra, hogy „A megállapodások csak részben valósulnak meg. A vitatott járásoknak nem lesz semmilyen különleges jogosultságuk, a külső erők nem fognak ágálni a megállapodások teljes megvalósításáért.” 29 százalék az aránya azoknak a pesszimistáknak, akik szerint a „Minszki megállapodások megvalósítását meghiúsítják, kiújulnak a harcok.” A legtöbben – a válaszadók 34 százaléka – tartja valószínűnek, hogy „Nem fogják maradéktalanul megvalósítani a minszki megállapodásokat, a felek „megállnak” (megelégszenek T. J.) a tűzszünettel, a szemben álló harci egységek szétválasztásával, a gazdasági kapcsolatok részleges helyreállításával. A konfliktus a Dnyeszter-mellékihez hasonlóan be lesz fagyasztva.” (11)  Most még, az eddigiek alapján talán én is ezt – a leginkább valószínűsíthető – fejleményt tippeltem volna meg, ha szavaztam volna…

Turányi József

1 http://www.putin-today.ru/archives/8827
2 http://kki.gov.hu/download/d/df/d0000/No%202%20minszki.pdf
3.    http://www.putin-today.ru/archives/8824
4.    http://kki.gov.hu/download/d/df/d0000/No%202%20minszki.pdf
5.    https://www.osce.org/ru/home/123258?download=true
6.    http://dt.ua/POLITICS/oprilyudneno-minskiy-protokol-pro-peremir-ya- na-donbasi-150384_
7.    http://kremlin.ru/supplement/4803
8.    http://obozrevatel.com/blogs/31894-partiya-vijni-jde-va-bank.htm
9.      http://www.pravda.com.ua/news/2016/06/9/7111290/
10.    http://www.unn.com.ua/uk/news/1554949-partiya-viyni-vidchula-scho-mirne-virishennya-konfliktu-na-donbasi-realne-polittekhnolog
11.    http://stoyakin.org.ua/biografiya/

 

 

Érdekes volt a cikk? Ossza meg!

Szóljon hozzá