Titkos szolgák Romániában

Kevés állam dicsekedhet szerte a világon, hogy hét titkosszolgálat őrzi lakosainak álmát és biztonságát. Egy felmérés szerint az európai átlag három, de léteznek uniós tagállamok, ahol mindössze egy titkosszolgálat működik.

Akkor lássuk a hivatalos, romániaiakat. Íme, a hét szolgálat, zárójelben a román rövidítés, hogy az elkövetkezőket egyszerűsítsük: Román Információs Szolgálat (SRI), Külügyi Információs Szolgálat (SIE), Őrző-védő Szolgálat (SPP), Speciális Telekommunikációs Szolgálat (STS), Védelmi Információs Igazgatóság (DGIA), Belső Védelmi Információs Igazgatóság (DGIPI) és a Speciális Műveleti Igazgatóság (DOS). Ezek közül a legnagyobb a rendszerváltás előtti, hírhedt Securitate vázára felépített SRI, a legfiatalabb a SPP, amelyik kormányzati és nagykövetségi őrző-védő szolgálatból alakult át 2015-ben titkosszolgálattá (is), megőrizve eredeti feladatait.
A DGIA a hadsereg titkosszolgálata, és hozzá tartozik még két alegység, a Katonai Információs Igazgatóság (DIM-J2) valamint a Katonai Biztonsági és Információvédelmi Igazgatóság (DCISM).
A SIE a külügyminisztériumé, a DGIPI a belügyminisztérium belső elhárítási szervezete, ez a két titkosszolgálati struktúra 1989 előtt is létezett. Megjegyzés: a DGIPI 1989 előtt 0215-ös katonai alakulat néven szerepelt, ezért a médiában mai napig rendszeresen „negyedhármas”-nak becézik.
Claudiu Saftoiu, aki 2006 októbere és 2007 márciusa között irányította a külügyi titkosszolgálatot, korábban egy interjúban elmondta, hogy ténykedése alatt a Legfelsőbb Védelmi Tanácsban (CSAT) sosem tárgyalták, hogy melyik titkosszolgálatnak hány tagja/bedolgozója van. Az olasz La Repubblica lap által korábban megszellőztetett információ, miszerint a SRI-nek 12 ezer alkalmazottja lenne, Saftoiu szerint megalapozatlan és pontatlan, mert a valóságban ez a szám sokkal nagyobb. Azt viszont bizton állította, hogy az általa fél évig irányított SIE-nél kb. 3000-3500 ember tevékenykedik.
A többi titkosszolga száma természetesen titok. Akárcsak a hét titkosszolgálat költségvetése. Pontosabban, a pénz elköltése. Az 1989-es rendszerváltást követően Romániában szinte minden évben emelkedett a titkosszolgálatok büdzséje, még a gazdasági válság időszakában is.
A pénzköltés kérdése örökké az, hol húzható meg a vonal a közérdek és a nemzetbiztonság között. Mit kötelező titkosítani, mi köthető az állampolgárok orrára. Mert a titkosszolgálatok finanszírozása közpénzből történik, minden lej elköltéséről pedig nyilvánvalóan nem kötelesek elszámolni. Másik kérdés, kapnak-e további, remekül lebetonozott csatornákon is pénzt, pluszban ahhoz képest, ami az ország büdzséjében hivatalosan megjelenik és elolvasható.
Másik izgalmas fejezet Romániában, hogy a hét titkosszolgálat vajon hány céget működtet, ezeket merre a világban jegyezték be? Kik a strómanok, mert ugyebár a cégjegyzékben tulajdonosként nem a szolgálat jelenik meg. Részt vesznek-e közbeszerzési pályázatokon? Élveznek-e előnyöket? És sorolhatnánk a megválaszolatlan kérdéseket.
Egyébként rendre kibuggyan a romániai médiában, hogy – finoman fogalmazva –, a titkosszolgálatok vajon melyik lapokat, tévécsatornákat kedvelik. Ezzel kapcsolatban elgondolkodtató megjegyzést tett George Maior a SRI korábbi igazgatója. Kijelentette, a médiában dolgoznak beépített újságírók, ám ennek „nemzetbiztonsági okai” vannak.

Hatalmi pillérek

A fő probléma azonban nyilvánvalóan nem a titkosszolgálatok fillérre való elszámoltatása, hanem a befolyásuk, hatalmuk. Ezzel kapcsolatban az elmúlt időszakban igencsak felcsaptak a hullámok az országban. Az világos és megkérdőjelezhetetlen, hogy a legbefolyásosabb és legerősebb a SRI, amelyik „informatikai eszközökkel (=lehallgatás) rendre támogatja a korrupcióellenes ügyészség (DNA) munkáját, de a „hétköznapi” ügyészi nyomozó munkát is, kezdve a feketekereskedelemtől a szervezett bűnözésig. Csakhogy most márciusban az Alkotmánybíróság belecsapott a lecsóba és megállapította, hogy a Btk.-ban alkotmányellenes a paragrafus, miszerint titkosszolgálat telefonos lehallgatásokkal támogathatja az ügyészi nyomozást.
Röviden: az AB eldöntötte, hogy amennyiben az ügyészeknek bizonyos nyomozati anyaghoz szükségük van a kiszemeltek, vádlottak lehallgatására, azt még bírói végzéssel is csak külön, a SRI-től független szerv végezheti. Laura Codruta Kövesiben, a DNA vezetőjében vélhetően egy világ omlott össze, és sokan a korrupcióellenes harc végtusáját jósolták meg Romániában. A DNA-elé eddig becitált vádlottak pedig a tenyerüket dörzsölgették, hogy a telefonos lehallgatásokon alapuló bizonyítékok most azonnal szemétbe dobhatóak.  Ám a kormány azonnal segítő kezet nyújtott. Mivel egy, titkosszolgálatoktól különálló, független lehallgatási rendszer kiépítése sok száz millió euróba került volna, ráadásul időigényes, a kabinet merész jogi cikk-cakkra lépett. A Dacian Ciolos-vezette kormány sürgősségi rendeletet hozott, miszerint egy „kívülálló” szerv a SRI lehallgatási logisztikáját használva segíti a jövőben a nyomozásokat. A SRI kizárólag a műszaki feltételeket biztosítja, de nem hallgathat bele a regisztrációkba. Ezt persze, senki nem hitte el Romániában. Főleg, hogy a kiszemelt „független” lehallgató az Országos Kommunikációs Megfigyelési Központ (CNIC) lett, amelyet titkos CSAT rendelettel még 2008-ban hoztak létre, s amelyik a SRI-ez köthető. A kormányrendelet szerint a CNIC fogja a jövőben regisztrálni, tárolni a nemzetbiztonsági veszélyt jelentő (ide a nagy korrupciós ügyek is beleférnek) információkat, kérésre pedig a nyomozó hatóságok rendelkezésére bocsátja.
A jogvédők azonnal Ciolos torkának ugrottak, s emlékeztették, hogy emberjogi kérdésekben kizárólag a törvényhozás dönthet, a végrehajtó hatalom, az Alkotmány szerint ilyen módosításokat nem hozhat. Hangoztatták, a kormány és a titkosszolgálatok szándékosan kerülik meg a demokrácia alappillérét, nincs egyetlen demokratikus állam sem, ahol egy titkosszolgálat lehallgatási monopóliumot élvezne.
A nemzetközi felszisszenést is okozó késéles helyzetet csak fokozta, hogy Calin Popescu Tariceanu, a Szenátus elnöke (az államfő után a második közjogi méltóság) kijelentette, Romániában „eredeti demokrácia működik”, ahol az erős titkosszolgálatok „kéz a kézben együttműködnek az ügyészekkel”, ami eltávolítja az országot a jogállamiság ideáljától és az oroszországi modellhez közelítik. Tariceanu hangsúlyozta, hogy a korrupció ellenes harc nem lábbal tiporja az állampolgári jogokat.

Politikai összefonódás

„Románia a külföldi titkosszolgálatok harcmezeje” – figyelmeztetett most márciusban Vergil Chitac tartalékos admirális a SRI szokásos, éves mérlegvonásának napján. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) konstancai elnöke, a hajózási akadémia volt rektora szerint az orosz titkosszolgálatoknak óriási érdekeik vannak Romániában, mert gazdasági és politikai döntéshozásokat akarnak befolyásolni ügynökeiken keresztül. Szerinte ezért (is) a konstancai kikötő a Fekete-tenger egyik kiemelkedő geostratégiai pontja, lévén 200 kilométerre a Krím-félszigettől. És tett még egy érdekes, elgondolkodtató megállapítást, ami nyilvánvalóan üzenet a román titkosszolgálatoknak is. „Két Románia létezik: geostratégiai és katonai szempontból egy amerikai, gazdasági szempontból pedig egy osztrák-német, ha csak az innen érkező beruházásokat tekintjük”.
A külföldi titkosszolgálati mozgásokat pedig főként a külügy SIE, a hadsereg DGIA szerveinek kötelessége figyelni, de a belügy belső elhárítása, a DGIPI sem lehet ettől idegen. Tény, a lehallgatásokban aktív résztvevő SRI szerepel a legtöbbet a médiában, elemzésekben, a többi hat titokszolga működése jobbára homályba merül, nem kísérik hangos botrányok. Érdemes azért megemlíteni a kommunikációs szolgálatot, a STS-t, amely, úgy tudni, szorosan együttműködik a SRI-vel, hisz hatalmas, modern kommunikációs rendszer van a birtokukban, amely behálózza Románia minden szegletét.
A legizgalmasabb kérdés azonban mindig is az, hogy egy államban miként fonódik össze a politika a titkosszolgálatokkal, mikor, ki, kit támogat.
Néhány tény, amelyek között vélhetően rengeteg összefüggés lappang.
Az már biztos, hogy 1990-ben a kommunista Ion Iliescu nem kerülhetett volna hatalomra a Securitate támogatása nélkül, nyilvánvalóan nekik is elegük lett Ceausescuból. 1996-ban a jobboldali Emil Constantinescu azért (is) válthatta Iliescut, mert a voksolás vasárnapján Virgil Magureanu SRI-főnök „véletlenül” megjegyezte, ő „a változásra voksol”. 2000-ben Iliescu visszatért az elnöki hivatalba, Constantinescu meg keserűen állapította meg, hogy őt „legyőzte a rendszer”. A 2004-es kampányban Traian Basescu nagyobb költségvetést, Bukarest-Washington kapcsolati tengelyt ígért a titkosszolgálatoknak. Tény, ezt követően az FBI elévülhetetlen érdemeket szerzett a SRI korszerűsítésében, megfiatalításában, a munkamódszerek reformjában. 2012-ben, három hónapra Razvan Mihai Ungureanu a SIE igazgatói székéből átnyergelve, jobboldali pártpreferenciaként lett miniszterelnök. Victor Ponta pedig a mai napig nem tisztázta a vádat, hogy SIE-ügynök volt-e vagy sem. 2016-ban, amint fennebb részleteztem, az Alkotmánybíróság megnyirbálta a SRI lehallgatási hatáskörét. Elgondolkodtató sebességgel Dacian Ciolos miniszterelnök és Klaus Iohannis államfő azonnal „visszacsinálta” ezt.
2015-ben történt megválasztását követően Iohannis szinte azonnal kinevezte Ungureanut a SIE élére, Eduard Hellviget (szintén hozzá és a jobboldalhoz közel álló személyt) pedig a SRI igazgatói székébe.  A mindenkori román kormányfő és elnök között állandó feszültség forrása volt az elmúlt időszakban, hogy ki, melyik titkosszolgálat élére nevezhesse ki a vezetőt, rángatták is ez ügyben a parlamentet.
Most némi konszenzus azért már látszik a hatalmi centrumok között.
Az összeborulást jelzi, hogy a Ciolos-kormány törvénytervezetet küldött a parlamentbe, miszerint a jövőben a hadsereg titkosszolgálatának, a DGIA-nak a vezetőjét ne a hadügyminiszter, hanem az államfő nevezze ki. Victor Pontának és a szocdemeknek köszönhetően már Ciolos nevezi ki (válthatja le) a belügyi titkosszolgálat (DGIPI) és a román rendőrség fejét. Élt is ezen jogával, és csupán pár nappal azelőtt, hogy a DNA eljárást indított volna Nicolae Gheorghe DGIPI igazgató ellen, Ciolos sebtében leváltotta, nehogy folt érje a szolgálatot. A vád egyébként Gheorghe ellen, hogy az operatív célokra szánt pénzből a DGIPI egy Audi8-ast vásárolt, megszegve ezzel a törvényt. Ennek mezsgyéjén elemzők máris azon morfondíroznak, hogy amennyiben sebtében áttolják a parlamenten a kormány javaslatát, miszerint az államfőé legyen a hadsereg titkosszolgálata vezetőjének kinevezési joga, Iohannis azonnal leváltja a katonai főtitkos-szolgát, mert állítólag fölötte is gyülekeznek a DNA sötét felhői. Az ügy erősen kusza, a vélelem az, hogy a Gabriel Oprea korábbi belügyminiszter a hadsereg titkosszolgálatának logisztikáját használta volna pártjának szolgálataira.
Ma itt tart Románia.

Irházi János

Érdekes volt a cikk? Ossza meg!

Szóljon hozzá