A mezőhegyesi Ménesbirtoknak vesznie kell

„A cselédek felszabadítása”

Lassan, de biztosan közeledik Mezőhegyes felé a végzet. A dél-békési kisváros ugyanazon a pályán csúszik lefelé, amelyen a csanádi térség hasonló települései, Battonya, Mezőkovácsháza vagy pláne a kisebb falvak, Végegyháza, Dombegyház vagy Pitvaros, Csanádalberti már régen végighaladtak. Ugyanezen lejtőn csúszik lefelé az egész vidéki Magyarország. A legrosszabb adottságú aprófalvas körzetek Szabolcsban, Nógrádban, Borsodban, Baranyában már a gödör fenekére értek; a fordulatnak, a felemelkedésnek elvesztek a személyi és az anyagi erőforrásai. De ezen az úton sodródnak az Alföld nagyobb települései is, ahonnét fokozatosan eltűnik az ipar, koncentrálódik, és a kevés embert foglalkoztató nagytáblás, primér növénytermesztés felé fordul a mezőgazdaság; elfogynak a munkahelyek, jövedelem híján visszaszorul a szolgáltatás.

Mezőhegyesnek jó adottságai voltak, és az egykori jólétből a rendszerváltás óta eltelt negyedszázad után is maradt még valami, de a folyamat a Ménesbirtok Zrt. tönkretételével most már a végkifejlethez közeledik. Az útnak vannak állomásai, és mindegyiken úgy tűnt: a romlást meg lehet állítani, vissza lehet fordítani, ha összefognak, és okosan viselkednek. De mégsem. 2013 októberében hirdettek meg a Földet a gazdáknak! program keretében a Ménesbirtok Zrt. által az államtól bérelt 8 ezer hektárból 3 ezer hektárt. Ez azt jelentette, hogy a 2004-ben magánkézbe került nagyüzem csak 2017. január 1-jéig használhatja az általa bérelt állami földeket.

A Ménesbirtok Zrt. és a város vezetői pontosan látták a fenyegető veszélyt. Megpróbáltak tenni ellene valamit, és megpróbáltak összefogni. Helyzetükből következően más-más eszközben látták a megoldást – ám nem biztos, hogy ezeknek az eszközöknek bármelyike is működik a mai magyar viszonyok között. Sokan félnek attól, hogy egyik eszköz nem erősíti, hanem éppen kioltja a másik hatását. A helyi elitet megosztják a belső érdekellentétek, és a politika kívülről is igyekszik szembefordítani egymással a mezőhegyesieket. A lakosság többsége viszont közönyösen hallgat: a saját vezetői sem értik, hogy nem érzékeli a veszélyt, vagy eleve beletörődött, hogy úgysem tehet semmit.

Kátyúk a törvényes úton

Kun Mihály, a Ménesbirtok Zrt. vezérigazgatója és fő tulajdonosa kijelentette: ők nem politikai, hanem jogi kérdésként kezelik az ügyet, és törvényes eszközökkel igyekeznek megvédeni a cég érdekeit. Ha ez sikerül, akkor egyben marad a gazdaság, megőrizhetik a mintegy 400 állandó és 1100 ideiglenes munkahelyet, az évenként kifizetett körülbelül 1 milliárd forint nettó bért, az önkormányzatnak átutalt évi 35-36 millió forint helyi adót, a dolgozóknak nyújtott munkáltatói támogatásokat, és tovább segíthetik a város civil szervezeteit és sportkörét.

A Ménesbirtok Zrt. törvényességi kifogást terjesztett be a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) pályázati kiírása ellen a Fővárosi Törvényszéken. Több eljárás is indult – 2013 óta egyikben sem hirdettek még elsőfokú ítéletet sem.

Kifogásolták például, hogy a pályázati kiírás kizárta a Ménesbirtok Zrt. elő-haszonbérleti jogát, amelyet a 2017-ig szóló bérleti szerződés tartalmaz. Az újabb 20 évre szóló elő-haszonbérleti jogot érvényes jogszabály alapján biztosították a nagyüzemnek – azért, hogy „lelakhassa” az általa megvalósított, de meg nem térült beruházások értékét.

A kiírásban csak helyrajzi számok szerepeltek – ám ezek nemcsak szántóföldet takarnak, hanem majorok belső területeit, járdákat, utakat is. Ugyancsak súlyos jogsértés, hogy nemcsak állami földeket pályáztattak meg, hanem olyan magántulajdonú földrészeket is, amelyeket a rendszerváltozás után a volt állami gazdasági dolgozóknak juttattak – fejenként 20 aranykorona értékben.

A földpolitikai irányelvekbe ütközik – mivel azok az öntözött terület növelését írják elő –, hogy a nagy táblák feldarabolásával ellehetetlenülhet az egész térséget ellátó öntözőrendszer használata. Azt is jogsértőnek vélik, hogy a pályázati kiírás semmilyen jogorvoslati lehetőséget nem tartalmaz – holott európai uniós irányelv, hogy az állam által kezdeményezett minden eljárás ellen lehetőséget kell adni jogorvoslatra.

A perek tehát folydogálnak, ítélet nincs. Közben meghirdettek újabb 3 ezer hektárt, a pályázatokat elbírálták, és a folyamatban lévő bírósági eljárásokat figyelmen kívül hagyva megkötötték a bérleti szerződéseket a nyertes magánszemélyekkel.

Kun Mihály a 2015. október 28-án tartott önkormányzati ülésen azt mondta: nincs kétsége, hogy a törvényes kártérítést – végső esetben Strasbourgban – megnyeri a cég. De az már csak a tulajdonosoknak ad elégtételt – akkorra ugyanis a Ménesbirtok Zrt. tönkre megy, a munkahelyek elvesznek –, a mostani állapotot nem lehet visszaállítani.

A szakmai szempontok nem számítanak

Sokan úgy vélték: a haszonbérleti pályázat kiírása országosan egységes szabályok szerint történt, ezért nem vette figyelembe a helyi sajátosságokat. Ha a pontos helyzetet felmérik, a Ménesbirtok Zrt. felosztásának tényleges gazdasági és társadalmi hatásait tudatosíthatják – mind magukban, mind a döntéshozókban. Annál inkább erre a következtetésre jutottak, mert Ángyán József – aki a nagybirtok esküdt ellensége, földarabolásuk javasolója, és a családi gazdaságok barátja – még államtitkárként ígéretet tett: Mezőhegyes más, mindig is állami birtok volt, kivételes elbánást kaphat.

Mivel pontos szakmai érveket akartak felhozni a Ménesbirtok és a munkahelyek védelmében, a városban alakult egy hét személyből álló szakértői bizottság, és szakmai tanulmányt készített. A bevezetőben leszögezték, hogy a Ménesbirtok gazdálkodási szerkezetének az egybefüggő földterület a legfontosabb sajátossága. Ez teszi lehetővé a vetőmagkukorica-termelést, és erre alakították ki az öntözőrendszert is, amely kiküszöböli az eltérő csapadékmennyiségből keletkező hozamhullámzást.

A tanulmány megállapítja, hogy ha az első ütemben meghirdetett, de az egybefüggő szántóterületbe szeszélyesen beékelődő 3000 hektárt más bérelné, akkor a Ménesbirtok maximálisan 1800 hektáron gazdálkodhatna tovább. Be kellene zárnia a vetőmagüzemet és a tejelő tehenészetet. A megmaradó kevés területen a közel 400 állandó dolgozó helyett mindössze 80-90-et alkalmazhatnának. Az időszakos munkások négyötöde is elvesztené még a pár hónapos munkáját is. A szakértők szerint mintegy 700 személy esne el a munkalehetőségtől, az új bérlői kör maximum 10 százalékukat foglalkoztatná.

A magyar export 3,5 milliárd forinttal lenne kevesebb. A Ménesbirtok az egyik legnagyobb adófizető Békés megyében – a költségvetés elesne az adója nagy részétől. Mezőhegyes város helyiadó-bevétele a negyedére csökkenne. Megszűnne a több száz éves vállalati kultúra és az innovációs bázis, amely Európa élvonalába tartozik. A szakértők első renden azt javasolták, hogy az NFA vonja vissza a haszonbérleti pályázatot, és ne írjon ki újat. Ha ez nem elfogadható, akkor is vonja vissza, és a helyi szakemberekkel egyeztetve, a vetőmagtermelést és az öntözőbázist nem veszélyeztetve írjon ki kisebb területre pályázatot. Ki kell kötni a szerződésben, hogy a nyertes pályázók működjenek együtt a helyi magántermelőket integráló szövetkezettel.

A szakmai érvek végén felsorolták a célokat, amelyek közül a legfontosabbak: a munkahelyek megőrzése, és az, hogy a Mezőhegyesen megtermelt jövedelem ezután is Mezőhegyesen maradjon. Noha a tanulmányt eljuttatták a kormányzathoz és a térségben érintett politikusokhoz, a szakmai érvek semmilyen eredményt nem hoztak. A válasz az volt, hogy a magángazdák is termelhetnek vetőmagot, ha akarnak, részt vehetnek az öntözőrendszer működtetésében, munkahelyeket teremtenek, és merő rosszindulat feltételezni róluk, hogy nem akarnának adót fizetni.

Politika: az erős kormánynál, vagy a gyenge ellenzéknél lobbizni?

Sokan voltak, akik kezdettől úgy gondolták: a jelenlegi kormány, ha az érdekei úgy kívánják, szemrebbenés nélkül figyelmen kívül hagyja mind a törvényeket, mind a szakmai szempontokat. Politikai kormányzás ellen politikai fegyverekkel lehet eredményesen harcolni – vélekedtek. A kérdés csak az volt: a küzdelemben kire támaszkodjanak? A kormányra, illetve a kormánypárti képviselőkre, akik a Mezőhegyes számára végzetes döntéseket meghozták, vagy az ellenzékre, amelynek szüksége van fölmutatható ügyekre?

A leginkább kézenfekvő lett volna, ha Simonka György országgyűlési képviselő, aki 2013-ban, a földek meghirdetésekor már a 2014-es választás kampányra készült, beleáll az ügybe, és segít. Nem kizárt, hogy óvatosan megpróbálta. 2013-ban azt írta a Facebook oldalára, egy hónapja próbálja elérni, hogy az NFA gondolja újra a pályázati kiírást. Csakhogy időközben Varga Zoltán, az MSZP Békés megyei elnöke, a Bajnai-kormány önkormányzati minisztere és Gőgös Zoltán, a szocialista párt elnökhelyettese interpellált a parlamentben a Ménesbirtok ügyében. Bitay Márton Örs államtitkár ott azt a választ adta: a kormány célja, hogy a nagyüzemek által használt földet az összes földterület 20 százalékára szorítsa vissza. Simonka is megszavazta a válasz elfogadását – attól kezdve Mezőhegyesen úgy érezték, elengedte az ügyet. Sokan arról beszéltek, strómanok útján inkább maga is beszáll a pályázatba.

Az ellenzék Mezőhegyesen is megpróbált politikai tőkét kovácsolni a Ménesbirtok és a város tönkretételéből. 2013 decemberében tartottak egy lakossági fórumot a művelődési központban, amelyre szándékosan nem ment el a politikát kerülő Kun Mihály vezérigazgató, a meghívás ellenére távol maradt Simonka György országgyűlési képviselő, és senki nem érkezett az NFÁ-tól meg szakminisztériumból sem. Így a terep a szocialistáké lett. Gőgös szakpolitikusként a várható következményeket elemezte, Varga Zoltán azonban nyíltan kimondta: semmi más nem segíthet, csak az, ha a 2014-es választáson nem a Fidesz győz. Ez egyrészt igaz volt, a hallgatóság többsége egyet is értett vele. Másrészt teljesen reménytelennek látszott – még akkor is, ha a korábban rendre a baloldalra szavazó Mezőhegyesen elsöprő győzelmet aratna az ellenzék.

Mindazonáltal a Fidesz tartott a politikai következményektől, és csak az áprilisi választás után hirdette ki a pályázat eredményét. Bizonyos értelemben meglepetés volt a névsor: viszonylag sok mezőhegyesi pályázott és nyert, köztük a Ménesbirtok egyes vezetői, akik nyíltan kiálltak a nagygazdaság egyben tartása mellett – például Varga Sándor, az üzemi tanács elnöke. A nyertesek listáján szerepelt több helyi fideszes – olyanok is, akik hosszú ideje építgettek családi gazdaságot, mint Magyar Tibor, de olyanok is, mint Kovács Márta könyvtáros, akinek a fia nem lakik Mezőhegyesen, de visszaköltözik, ha majd hozzájut a földhöz.

A kisváros jövőjét féltők mindenáron próbálták elérni, hogy jöjjön el a városba egy befolyásos kormánypolitikus, és mondja el, szerinte miért jó az, amit terveznek. Megpróbáltak kapcsolatot keresni Orbán Viktor miniszterelnökhöz, de csak a feleségéig, Lévai Anikóig jutottak – végül ő sem intézett semmit. Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszterhez is kerestek szálakat. Lázár az önkormányzati választási kampányban tett pikírt megjegyzéseket Simonkára, akinek a választókerületében több településen még a jobboldali érzelműek is föllázadtak a jelöltjei ellen. Igazából Mezőhegyesen is kudarcot vallott Simonka – nem az általa támogatott jelölt lett a polgármester, hanem a független Mitykó Zsolt.

Volt, aki abban bízott: belátható időn belül a Ménesbirtoknak kedvező ítélet születik a Fővárosi Törvényszéken, és erre hivatkozva a kormány komolyabb arcvesztés nélkül kihátrálhat a pályáztatásból. Persze, ha akar. Lázár azonban maga is többször hitet tett a nagybirtokok lebontása mellett – igaz, a nagybátyja által vezetett és jelentős részben tulajdonolt Gorzsai Mezőgazdasági Zrt., amelyben a miniszternek is van tulajdonrésze, újra elnyerte a meghirdetett földjei többségét – mivel „más nem pályázott rájuk”. Lázár különösen haragudott a Hód-Mezőgazda Zrt. és a Ménesbirtok szocialisták által végrehajtott privatizációja miatt – egy időben tettek feljelentést e két cég ügyében. A Ménesbirtok Zrt.-vel kapcsolatos iratokat Budai Gyula akkoriban elszámoltatással foglalkozó államtitkár kiskocsin húzta be a Békés Megyei Rendőr-főkapitányságra. Igaz, egy év múlva mindkét ügyben meg kellett szüntetni a nyomozást bűncselekmény hiánya miatt – de Lázár nem akarta, vagy nem volt abban a helyzetben, hogy Mezőhegyes miatt exponálja magát –, akármi is volt egyébként a véleménye.

Sokszor hívták Mezőhegyesre Fazekas Sándor földművelésügyi minisztert is – végül 2015 őszén elment, de csak a helyi fideszesekkel és a Magyar Állami Ménes Kft. vezetőivel volt hajlandó találkozni. A mezőhegyesi polgármestert látni sem akarta.

Lajos István alpolgármester – aki függetlenként indult az önkormányzati választáson, és csak azután lépett be a Fideszbe, miután megválasztották –, azt mondta az október 28-i közgyűlésen: ha azt akarják, hogy a kormány segítsen, akkor nem kellene a kormány ellen kommunikálni.

Mitykó Zsolt polgármestert baloldalról bírálták amiatt, hogy nem elég keményen áll ki a város érdekei mellett. Mitykó valóban úgy viselkedik, mint aki az ördöggel (a kormánypolitikusokkal) is hajlandó cimborálni, ha az eredményre vezet. Próbált kapcsolatot teremteni fideszes döntéshozókkal, de ő volt az egyik motorja a 2013 őszén tartott aláírásgyűjtésnek is, amikor az 5600 mezőhegyesi lakos közül több mint kétezren aláírták az ívet, hogy maradjon egyben a Ménesbirtok.

A polgármester felszólalt azon a budapesti tüntetésen is, amelyet az ellenzéki pártok – az LMP-től a Jobbikig – együtt szerveztek 2015 októberében a parlament előtt, az állami földek eladása ellen. Ezért is kapott bírálatot – a szónoklata hosszú volt és gyakorlatlan, az egész tüntetésen pedig alig 200 ember vett részt. Akik viszont helyeselték a fellépését, azzal érveltek: a 200 tüntetőből közel 40 mezőhegyesi volt, nem az ő szégyenük, hogy az ellenzéki pártok a nevüket adták a demonstrációhoz, de nem mozgósítottak rá. Egyébként pedig még így is ennek a tévéközvetítéséből értesültek a legtöbben, hogyan bánik el a kormány Mezőhegyessel.

Mezőhegyesiek egymás ellen

Az október 28-i önkormányzati ülésen szót kaptak a hallgatóság soraiban ülő helybeliek is. Halász Sándorné azt mondta azoknak a fideszes képviselőknek, akik nyertek a földpályázaton: vagy visszaadják a földet, vagy fölállnak a testületből! Sokan vallják ezt a nézetet. Amikor meghirdették a Ménesbirtok földjeit, egyesek azt mondták: áruló minden mezőhegyesi, aki beadja a pályázatát, mert hozzájárul ahhoz, hogy a település utolsó gazdasági bázisát tönkre tegyék.

Kovácsné dr. Faltin Erzsébet akkori polgármester viszont arra biztatta a mezőhegyesieket: pályázzanak és nyerjenek minél többen, ne idegenek béreljék a mezőhegyesi földet. Ebből a megfontolásból adták be pályázatukat a Ménesbirtok vezető munkatársai is – ha ők nyernek, az adott területet benn hagyják a nagyüzemi integrációban.

Sokan azzal érveltek, hogy Mezőhegyes 230 éve állami birtok. Itt előbb volt a nagygazdaság, és hozzá szerveződött a helyi társadalom – cselédekből. Ez a cselédmentalitás maradt benne a város munkakultúrájában: valaki mindig megmondta, mit kell csinálni, az emberek pedig végrehajtották az utasítást. Az ellenérv úgy hangzott: az állami nagybirtok – 1945 előtt és után egyaránt – munkát, kenyeret, gyarapodási lehetőséget, biztonságot adott a helybelieknek. Egyébként pedig az emberek többsége arra alkalmas, hogy munkavállalóként végrehajtsa azt, amit mások elterveznek – a multinacionális cégek is így működnek.

Mezőhegyesen két földosztás is volt: az egyik 1945-ben, a másik az 1990-es évek elején. A rendszerváltozás után kárpótlással magánkézbe került jelentős földterület, amelyen mára nagyobb magánbirtokok alakultak ki. Csakhogy ezek alig foglalkoztatnak embert, alig fizetnek adót – bár a tulajdonosaik nagyon jól élnek. A fideszes politikusok azt mondták: a nagybirtok földarabolásával „fölszabadítják a cselédeket”. Azok az ambiciózus fiatal gazdák – például a technikatanárként is dolgozó Magyar Tibor –, akik birtokot akartak építeni, nagyon örültek a lehetőségnek, hogy 50-60 hektáros földdarabokhoz jutnak. Megvolt az elképzelésük, hogy melyik parcellán mit termelnek, hogyan építik föl a gazdaságukat.

Hozzájuk állandó kérdés volt: na és akkor hány embert szándékoznak foglalkoztatni? Erre sohasem válaszoltak, sőt, a pályázatban leírt elképzeléseiket is üzleti vagy magántitokként aposztrofálták. De nyilvánvalóan nem nagyon akartak foglalkoztatni a családtagjaikon kívül senki mást – pláne nem munkaszerződéssel, számottevő időtartamban. Adót fizetni sem akarózott – de az őstermelői, családi gazdálkodói és egyéb jogi státuszok célszerű keveréséből, kreatív könyvelésből az is következett, hogy erre megvannak a legális lehetőségek.

Ezek az emberek nagyon megriadtak, amikor meghallották, hogy az állam a bérlők által elnyert 6000 hektárból eladásra is meghirdetett 2500 hektárt. Sőt, a tulajdonosváltással a bérleti szerződést is újra lehet tárgyalni – vagyis Magyar Tiborék még az első kapavágást sem tehették meg a bérelt földjükön, máris beállt a veszély, hogy valaki más, náluk pénzesebb ember megvásárolja a földet, és fölemeli a barátinak számító bérleti díjat.

Mezőhegyesen elterjedt, hogy maga Kun Mihály is vásárolni fog családtagonként 300 hektárt. Vagyis – noha korábban az volt a baj, hogy a „komenista”, meg „zöldbáró” vezérigazgató privatizálta az állami gazdaságot –, földtulajdonosként mindezek dacára szerepet kérhetne magának. Ráadásul neki lehet is annyi pénze, meg hitelképessége, hogy ezt megtegye. Igaz, a közgyűlésen kijelentette, hogy nem licitál, mert a 2,8–3,2 milliós hektáronkénti kikiáltási ár irreális: a föld jövedelméből 20-25 év alatt sem lehet kitermelni. Más kérdés persze, hogy a föld várható értéknövekedéséből igen. Tehát, ha nem ő vesz, akkor is akad majd, aki például a Magyar Tibor által bérelt földet megveszi ennyiért az államtól, és új feltételeket diktál az ambiciózus családi gazdáknak, akiket a kormány – legalábbis a retorikája szerint –, helyzetbe akart hozni.

Azt mondta nekem Góg István, a Ménesbirtok és a helyi MSZP egyik vezetője: nem a cselédek fölszabadítása lesz ebből, hanem a munkájukból eddig még úgy-ahogy megélők cselédsorba juttatása.

A történelem kereke

Úgy tűnik, mintha Mezőhegyest, amely haladékot kapott a tönkremenésben és a lecsúszásban, a Ménesbirtok szétverése tenné végleg tönkre. Ez így is van – de az ellenkezője nem igaz. A lecsúszás a Ménesbirtokkal együtt is folytatódna. Mezőhegyesen azért maradt még meg az egykori biztonságosabb világ, mert a rendszerváltozás után uralkodóvá vált tőkelogika nem mindenütt érvényesül. Az október 28-i közgyűlésen a helyi fideszesek azzal érveltek: a város egy lábon áll, és ezt a helyzetet meg kell szüntetni. Mire Kun Mihály azzal vágott vissza: úgy akarják megoldani, hogy ezt az utolsó lábát is kiütik alóla.

A cukorgyárat a szocialisták adták el egy olyan cégnek, amely piacot vásárolt, és a város másik legnagyobb munkáltatóját semmisítette meg. Egyetlen nap volt, amikor bezárták – de tíz év alatt negyedével csökkent ennek hatására a város lakossága. Számos ipari szövetkezet is működött – mindegyik megszűnt azóta.

Az önkormányzat ma még 128 embert foglalkoztat – ebből csak 40-nek a bérét fedezi az állami költségvetés, a többit a Ménesbirtok Zrt. adójából fizetik. Már a 2004-es privatizáció után jelentősen csökkent a Ménesbirtok Zrt. létszáma. Kun Mihály korábban úgy nyilatkozott: a cég munkáját 100 emberrel kevesebb is el tudná végezni. Vagyis, ahol nincs az a fenyegetettség, amely a Fidesz 2010-es hatalomra jutása óta a Ménesbirtoknál érezhető, ott csak annyi embert foglalkoztatnak, amennyit feltétlenül muszáj.

Még az idénymunkások viszonylagosan biztos jövedelme is veszélyben van a környezet lecsúszása miatt. A helybelieknél sokkal olcsóbban jönnének Romániából és más Békés megyei településekről a napszámosok. A Ménesbirtoktól senkit nem bocsátanak el, mégis apad a létszám: egyre több fiatal megy el Nyugat-Európába dolgozni. Ha nem lesznek a térségben fiatalok, akkor bezárhatnak az iskolák – például a mezőgazdasági szakképző, amelyik még szintén elég nagy foglalkoztató a városban.

Ebbe az irányba forog a „történelem kereke”, amelyet a politika lassíthat, megállíthat, megpróbálhat visszafelé forgatni. Ám a Fidesz-kormány – minden ellenkező nyilatkozata dacára – inkább gyorsítja a kereket – a vidék elszegényedését és leépülését.

Tanács István

Fotó: OSZK

Érdekes volt a cikk? Ossza meg!

Szóljon hozzá