Riasztó számok – a munkaügyi ellenőrzések statisztikái az elmúlt években

Jelentősen átalakult a munkaerő-piaci intézményrendszer az elmúlt években, s közben – bizonyos híradások szerint – csökkent a munkaügyi és a munkavédelmi helyzetre közvetlenül kiható ellenőrzéseket végző munkaügyi, illetve munkavédelmi felügyelők száma.

Az NMH Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatóságának feladatai 2015. január elsejétől a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszterhez, a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz kerültek. A jövőben a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter látja el a munkavédelmi és munkaügyi felügyelőségek szakmai irányítását.

A munkaügyi ellenőrzések területén az alábbiakban három fő statisztikai számot mutatok be: az érintetti kört (az ellenőrzött munkáltatók számát), a jogsértések és az érintett munkavállalók arányát.

2015 első hat hónapjában 9 736 munkáltatót ellenőrzött a hatóság. A foglalkoztatók 62 százalékánál tártak fel munkaügyi jogsértéseket, amelyek az ellenőrzésbe vont munkavállaló 67 százalékát érintették. (Tavalyhoz képest lényegében változatlan a jogsértési arány, a 2014. januártól szeptemberig terjedő időszakban a munkaügyi hatóság 14 639 munkáltatót ellenőrzött, a vizsgálatok során a foglalkoztatók 69 százalékánál talált munkaügyi jogsértéseket, amelyek az ellenőrzés alá vont foglalkoztatottak 70 százalékát érintették.)

2014-ben a munkaügyi hatóság tavaly több mint 18 ezer munkáltatót ellenőrzött, és ennek során a foglalkoztatók 73 százalékánál talált munkaügyi jogsértéseket, amelyek az ellenőrzés alá vont foglalkoztatottak 71 százalékát jelentik.

A 2013-ban ellenőrzött foglalkoztatók 70 százalékánál állapítottak meg a munkaügyi felügyelők valamilyen szabálytalanságot, és az ellenőrzés alá vont munkavállalók 68 százaléka volt szabálytalanul foglalkoztatva. 18.468 munkáltatót ellenőrzött a munkaügyi hatóság. 

2012-ben a munkaügyi felügyelőségek a több mint 19 080 ellenőrzött munkáltató csaknem 70 százalékánál találtak munkaügyi jogsértéseket. A jogsértések az ellenőrzésbe bevont munkavállalók 57 százalékát érintették.

2011-ben az Országos Munkaügyi és Munkavédelmi Főfelügyelőség (OMMF) az ellenőrzött munkáltatók 57 százalékánál talált szabálysértéseket, amelyek az ellenőrzésbe vont munkavállalók 59,4 százalékát érintették. A munkaügyi felügyelőségek 21 931 munkáltatót ellenőriztek.

2010-ben az OMMF munkaügyi ellenőrzések keretében több mint 25.000 munkáltatót ellenőrzött, ezek 57 százalékánál talált valamilyen munkaügyi jogsértést, amelyek a munkavállalók 50 százalékát érintették a jelentés szerint.

2009-ben 31 431 munkáltatót vizsgáltak, és 65 százalékuknál találtak munkaügyi jogsértéseket. Ezek az ellenőrzésbe bevont munkavállalók több mint 63 százalékát érintették

2008-ban a munkaügyi hatóság 36 026 munkáltatót ellenőrzött. A vizsgálatok a munkáltatók 64 százalékánál találtak munkaügyi jogsértéseket, amelyek az ellenőrzésbe vont munkavállalók közel 60 százalékát érintették.

2007-ben a felügyelők összesen 32 840 ellenőrzést végeztek. Az ellenőrzött munkáltatók 63,7 százalékánál tártak fel valamilyen szabálytalanságot. A feltárt szabálytalanságok a munkavállalók 65 százalékát érintették.

statvégleges

Kép forrása: saját gyűjtés az OMMF, NMH, NGM statisztikái alapján.

Az ellenőrzésekről és a jogsértésekről általában

Az ellenőrzések jellemzően nem kérelem alapján történnek, hanem a hatóság dönt arról, hogy mely munkáltatókat vizsgálja az ellenőrzési irányelv alapján (ami az aktuális foglalkoztatási folyamatokra, a foglalkoztatási célkitűzésekre, a jogszabályváltozásokra, a jogszerű foglalkoztatást leginkább sértő magatartásformákra, illetőleg a foglalkoztatási szempontból legnagyobb kockázatot jelentő foglalkoztatói, illetőleg munkavállalói csoportokra kiemelt figyelemmel szabályozza a munkaügyi hatóság ellenőrzési erőforrásainak felhasználását). Így az adott év kiemelt ellenőrzési, vizsgálati céljait és az ellenőrizendő főbb tevékenységi köröket, szakmákat vagy ágazatokat.

Ugyanakkor a munkavállalók is fordulhatnak panaszukkal vagy közérdekű bejelentésükkel a munkavégzés helye szerinti munkavédelmi vagy munkaügyi hatósághoz. Amennyiben esetleges retorzióktól tartanának, kérhetik a hatóságot, hogy személyes adataikat zártan kezelje, így kilétük rejtve marad a munkáltató előtt. (A munkaügyi ellenőrzés alapján indult eljárásokban vélelmezni kell a tanúnak a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvénynek az adatok zárt kezelésére vonatkozó szabályai szerinti olyan helyzetét, amely alapján őt tanúvallomása miatt súlyosan hátrányos következmény érheti. Ez a rendelkezés megfelelően irányadó arra a természetes személyre is, akinek bejelentése alapján a hatóság az eljárást hivatalból megindította).

Az ellenőrzések hatékonysága érdekében a hatóság a foglalkoztató valamennyi munkahelyén külön engedély és előzetes bejelentési kötelezettség nélkül ellenőrzést tarthat. Az ellenőrzést végző kormánytisztviselők a munkaterületre bármikor beléphetnek, ha ott munkavégzés zajlik, az ellenőrzés megkezdésekor igazolniuk kell magukat, és ismertetniük kell látogatásuk célját.

Az ellenőrzési tapasztalatok szerint kiemelkedő szabálytalanság a feketefoglalkoztatás, mely legtöbb esetben a bejelentési kötelezettség elmulasztásával valósult meg. Jelentős a munkaidővel, pihenőidővel és rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos jogsértések érintettjeinek létszáma is.

A felügyelők nagy számban találkoznak a munkaidő-nyilvántartás hiányával, vagy adatainak valótlan rögzítésével. Megemlítendőek továbbá a munkabérrel kapcsolatos jogsértések is (például a kötelező legkisebb munkabér és garantált bérminimum szabályainak megsértése, a határidőben történő bérkifizetéssel összefüggésben megállapított jogsértés).

A feketefoglalkoztatásról

  1. június 22. és július 10. között zajlott a munkaügyi hatóság 1036 vállalkozást érintő, a munkavállalók jogviszonyának rendezettségére irányuló akcióellenőrzése. Ennek során a vállalkozások 84 százalékánál találtak valamilyen munkaügyi jogsértést, ez pedig a dolgozók 64 százalékát érintette.

A vizsgálatok fókuszában az építkezések, kereskedelmi egységek (boltok, standok, pékségek), változó (fesztivál, vásár) és állandó helyen működő vendéglátóhelyek (éttermek, presszók, éjszakai szórakozóhelyek, szálláshely szolgáltatók), mezőgazdasági területek és feldolgozóipari létesítmények, illetve a különböző szolgáltatásokat (fizikai közérzetet javító, személy- és vagyonvédelmi, takarító, gépjárműszerelő, rendezvényekhez kapcsolódó, stb.) nyújtó munkáltatók voltak.

Az ellenőrzést végző Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) Foglalkoztatás-felügyeleti Főosztályának összefoglaló jelentése kiemeli: a munkaviszony létesítésének, illetve az egyszerűsített foglalkoztatási jogviszony bejelentésének elmulasztása miatt kellett a leggyakrabban intézkednie a hatóságnak. A bejelentés hiányát a vizsgálatban érintett 4500 munkavállaló 30 százalékánál tárták fel, az összes intézkedés 42 százaléka a feketefoglalkoztatás jogkövetkezménye volt.

statmunkafekfeketemunkastat

 

 

 

 

 

 

Rövid következtetés

A fenti számok pusztán szemléltető jelleggel bírnak, de akár önmagukban is értelmezhetőek. A munkajogi és a munkavédelmi jogszabályok munkavállalókat védő rendelkezéseinek érvényesülését nem csak ellenőrzi, de azok alkalmazását megfelelő szankciókkal ki is kényszeríti az állam. A hatékonyság alakulását sokféle tényező befolyásolja, a felügyelők felkészültségétől, szakmai tapasztalatától kezdve az ellenőrzendő gazdálkodók földrajzi elhelyezkedéséig, a jogsértések összetételéig, a felügyelőre háruló egyéb feladatokig.

A számok viszont riasztóak.

Egyértelműen kijelenthető következetés, hogy sürgősen meg kell erősíteni a felügyeletet, radikálisan növelni kell a felügyelők számát, át kell gondolni a jogsértésekhez kapcsolódó egész szankció- és bírságolási rendszert. Ez jelenleg vagy nem bír kellő elrettentő erővel, vagy egész egyszerűen hatástalan a hazai munkaügyek kultúrájában (illetve annak látható módon -egyes területeken – meglévő hiányában). Komoly jogosítványokat kellene adni a szakszervezeteknek, hogy érdemben tudjanak gátat szabni általuk észlelt jogellenes cselekményeknek (szakszervezeti vélemények itt előszeretettel hivatkoznak a kifogás [jogellenes munkáltatói intézkedések vagy mulasztások esetében]intézményére, de felmerülhet a munkakörülmények ellenőrzésére vonatkozó közvetlen ellenőrzési jog visszaállítása is (ezt jelenleg az üzemi tanácsok gyakorolják vitatható eredményességgel). [Ráadásul 2012. január 1-je óta a munkaügyi hatóságnak már nincs hatásköre arra, hogy a szakszervezeti jogokkal kapcsolatos jogsértéseket kivizsgálja. Ezt megelőzően a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény szerint a szakszervezet munkaügyi hatósághoz fordulhatott a szakszervezeti szervezkedésre a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállalónak, az üzemi és a közalkalmazotti tanács tagjának és a munkavédelmi képviselőnek a munkajogi védelmére, illetve munkaidő-kedvezményére vonatkozó szabályok, valamint a szakszervezet által kifogásolt intézkedésekkel összefüggő munkáltatói kötelességek végrehajtására vonatkozó szabályok megsértése esetén].

Emellett az érdekegyeztetés makroszintű fórumain a nemzetgazdaság különböző ágazatainak állandó monitorozására lenne szükség a szociális partnerek hatékony részvételével (pl. a Versenyszféra- és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumában a szakszervezetek, a munkáltatók és a Kormány közösen áttekinthetnék és megvitathatnák az ellenőrzési tapasztalatokat és a következő évi ellenőrzési irányelveket. Érdemes lenne számítást készíteniük arról, mekkora a társadalmat ért kár a balesetek, megbetegedések, az adó-járulék elkerülés miatt. A munkáltatók és a szakszervezetek ennek alátámasztására indíthatnának egy közös kampányt a legkárosabb jogsértések  visszaszorítására. „A feketemunka, az adócsalás felszámolása közös érdek!”). Radikálisabb vélemények szerint a jogsértésektől történő elrettentéshez szükséges lenne egyes munkaügyi jogsértések büntetőjogi „pönalizálására” is.

Megjegyzendő továbbá, hogy a magyar munkajogi szabályozás az utóbbi években jelentősen átalakult. A terület vitathatatlanul a polgári joghoz közelít, ami nem minden ellentmondástól mentes az elmúlt évtizedekben kialakult gyakorlat tükrében. A felek egyenlőtlensége a kiegyensúlyozatlan viszonyrendszerben látványosan megjelenik, ez jelentős részben erodálja magát a magánjogi szemléletre épülő rendszert. A törvény jogpolitikai indoklásában a rugalmasítás kiemelt helyen szerepelt, mely visszavett a munkavállalók korábbi védelmi szabályaiból (akár olyan módon is, hogy korábbi gyakorlatot konzervált, legalizált).

Mindeközben a munkavállalók érdekeltségét a pereskedésben lényegesen csökkentették (itt említhetnénk a költségmentesség új szabályait; a munkáltató által jogellenesen megszüntetett munkaviszony jogkövetkezményeinek új szabályozását, stb.), így nem meglepő, hogy nagymértékben csökkent a munkaügyi perek száma az elmúlt években.

Utóbbira aligha szolgálhat a munkaerő-piac látványos megtisztulása bármilyen értelmezhető magyarázatként.

 

Dr. Szabó Imre Szilárd

 

 

Érdekes volt a cikk? Ossza meg!

Szóljon hozzá